Kezdőlap Bridgerton GQ British Magazine – Regé-Jean Page Fotósorozat és Interjú

GQ British Magazine – Regé-Jean Page Fotósorozat és Interjú

Írta: dee

Regé-Jean Page (Simon Basset, Hastings Hercege) interjút adott a GQ British Magazinnak, akik egy fotósorozatot is készítettek vele és a Bridgerton sorozatról kérdezték a színészt:

001.jpeg002.jpg003.jpg004.jpg005.jpg006.jpg

 

Mielőtt még a Bridgertonról kezdtünk volna beszélgetni, máris a Bridgerton sorozat került szóba. A karaktereknél fontosabbak voltak az arcok. Lehet, hogy Julia Quinn regényein alapult és a fiatal lányokról és a bálokról szól, de ez nem egy tipikus Austin-adaptáció: mivel ez szellemes, robbanékony és „ne nézd meg a családod idősebb tagjaival” módján szexi.

Regé visszaemlékszik a forgatókönyv első olvasópróbájára:

Olvastátok? Ez nem is egy Austen adaptáció. És így voltam, ez az! Ez nem egy Austin adaptáció. Ez a lényeg, ez egy háromszoros fordulat. Az egész egy kicsit kevésbé becses és egy kicsit szórakoztatóbb.

Ugyanolyan döntő fontosságú, hogy az egész változatos. A legelső felvételen Page – lényegében a sorozat Darcyja – lóháton érkezett. Végre egy korabeli dráma, amely a fekete embereket fontos szerepben mutatja be. A történelmi pontosságra odafigyelés nem volt lényeges.

Ahogy Page mondja:

Szerintem nagyon is nyilvánvaló, hogy korábban kik voltak kirekesztve a játékból. Csak ez feledésbe merült, hogy ez korábban ilyen gond volt. Tudod, „Hogyan is fog ez menni? Hm, majd mi színészkedünk.”

Míg egyes fekete színészek, meséli, talán meg sem kérdezik az ügynökeiket az ilyen korabeli szerepekrők, mert azt hiszik, hogy úgysem jönnének számításba, Page ennek az ellenkezőjét gondolja:

„Kétszer olyan keményen erőltetném az ügynökömnél, hogy az ügyön dolgozzon. Mert szerintem csak így köthetsz ki végül a Bridgertonnál. Nem jutsz el oda, ha nem kopogtatsz be az ajtajukon.”

Ezért is volt lényeges a lóháton való megjelenése:

Lóra ülni szó szerint olyan pozícióba emeli az embereket, ahol olyan ambíciók, hatalom, lehetőségek és ügynöki képességek vannak, amelyeket korábban nem kaptak meg. Ez az, ami nevetséges. Hogy nem vagyunk elég kreatívak ebben a kreatív iparágban – és ez egy kudarc. De abban a pillanatban, hogy elkezdjük megcsinálni? Azt mondják: „Ez olyan könnyű! Igen az, úgyhogy csináljátok csak tovább.”

Elmesélt egy történetet, amiről a PR-sa küldött neki egy linket, arról amikor Párizst visszafoglalták a második világháború alatt. A franciák – mutat rá – többnyire fekete katonákkal harcoltak. De nem akarták, hogy ez a kép kerüljön be a történelemkönyvekbe, ezért fehér katonákat küldtek a győzelmi menethez. A lényeg a következő: amikor az emberek a politikai korrektségre panaszkodnaak, amikor akár egy színes bőrű színészt látnak a Dunkirkben, akkor eléggé rosszul értelmezik a dolgokat:

Azért hiszik, hogy a történelem a fehérekről szól, mert ezt hazudták nekik. Nem arról van szó, hogy politikailag korrektek vagyunk, hanem arról, hogy szándékosan politikailag inkorrektek vagyunk.

A fentiek mindegyike igaz. De ez csak a Bridgerton kulturális visszhangját magyarázza meg és kétségkívül a korszellem vonzerejét, de azt nem, hogy is mondjam? – A nyolc epizódon keresztül zajló intenzív szex jeleneteket nem.

Page visszaemlékszik arra, hogy akkor látogatott el a gyártási irodákba, amikor még mindenki a könyveket olvasta, mivel az annyira szaftos volt. Amikor megérkezett az első beszélgetésre a szerepre, akkor a biztonsági őr is ebbe volt beletemetkezve. Amikor becsekkolt a pultnál, a recepciós is a könyvől nézett fel. Az irodában egy csatornán keresztül csak erről szólt a csevegés („Csajszi, lapozz a 38.oldalra). Amikor Phoebe Dynevorral – a sorozatbeli partnerével és kolléganőjével – mentek a köztük lévő kémiát tesztelni, arra emlékszik vissza, hogy a recepciósok elpirultak, amikor megkérdezték, hogy mit próbáltak el.

Elmondhatom, hogy magam is kissé, megdöbbentem, amikor elolvastam, hogy az egész sorozat cselekménye (spoilerriadó) lényegében arról szólt, hogy ő, mint herceg, aki feleségül vette Phoebet az első bálozót, vagy épp elélvez benne vagy kihúzza magát az aktus végén, hogy ne a nőbe élvezzen. (A nőbe, aki gyermeket szeretett volta, de a férfi nem, mert azt akarta vele haljon ki a hercegi cím).

Igen, így van. És te is elpirulsz, ha erről van szó. Mert mi nem írunk le ilyet!

Az intim jelenetek sem különböztek a kaszkadőrmutatványoktól, vagyis Regé szerint nem:

Például, ha így mozdulok, akkor hogyan tegyem? Máshogy helyezkedjek? Ez veszélyes így? Ez jó, ha ebbe az irányba mozdulunk?

Háromréteges rendszerünk volt: Szóval adott egy jógamatrac, egy kis jógalabda és bármi ami a kettő között van és két ember között.

Akkor robbant a bomba a rajongók között, amikor kiderült, hogy Regé-Jean Page nem tér vissza a második évadba és erről meg is kérdezte a GQ az interjúban:

Már nem vagyok benne a Bridgerton WhatsApp csoportjában. Az univerzum kibővült, így én már nem vagyok benne.

Talán kirúgtak?

Nem, kiléptem. Nem hoztam őket kínos helyzetbe, hogy ki kelljen rúgniuk.

Page nem zárja ki a cameo vagy a vendégszereplés lehetőségét, vagyis a szavai erre utalnak:

Hát nincs abban valami csodálatos, ha megtörténik valami, amire nem is számítunk?

0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Szólj hozzá a bejegyzéshez