spoiler

Shonda Rhimes elárulja, hogyan jöttek létre a „Sarolta királyné” legjobb pillanatai – és mi a következő a Bridgeverse számára:

A showrunner és alkotó beszél arról, hogyan készült az új sorozat, mit jelent az igaz szerelem, és milyen titkok állnak a képernyőn látható varázslat mögött.

Figyelem! Ez a cikk számos spoilert tartalmaz a Sarolta királyné: Egy Bridgerton-történet sorozatból.

A Sarolta királyné: Egy Bridgerton-történet, akárcsak az anyasorozat, a Bridgerton család, alapos átgondolás, rengeteg kutatás, átgondolt írás és ügyes rendezés eredménye – nem is beszélve az aprólékosan kidolgozott haj-, smink-, jelmez-, és díszlettervekről. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Sarolta királyné alkotója, Shonda Rhimes mostanra már valahogy tudja, mit csinál, ezért is meglepő lehet, hogy a Sarolta királyné néhány legemlékezetesebb pillanatát – köztük azokat a keserédes utolsó sorokat – nem éppen úgy tervezték meg, ahogyan most látjuk őket. Inkább a pillanatnyi döntések és a véletlenek révén jöttek létre. Sőt, maga a sorozat felépítése sem úgy volt megtervezve, ahogy a nézők végül látták, amikor a hat epizód május 4.-én felkerült a Netflixre.

„Azt hittem, hogy négy epizódot írok, talán hármat és ennyi lett volna.” – meséli Shonda Rhimes a Shondalandnek.

Korábbi sikersorozatai, köztük a Grace klinika, a Botrány és a nemrég bemutatott Az örökösnő álarca mögött, írói csapattal készültek el. Miután azonban megidézte az ötletet, hogy elmesélje Sarolta királyné eredettörténetét, egyedül kezdett el írni, két epizódot pedig (a negyediket és az ötödiket) Nicholas Nardinivel közösen írta.

„Amikor belekezdtem az írásba, nagyon könnyű volt megírni az első, második és harmadik epizódot, de még közel sem voltunk kész. – folytatja Rhimes. – Nem hiszem, hogy az emberek megértik, milyen kimerítő dolog írni, majd a forgatókönyvet a gyártásra alakítani. Ez rengeteg munka. Már forgattunk. Én pedig azt gondoltam, hogy ’Kicsit túl gyorsan haladunk’. Ekkor hívtam be Nicket. Nem volt tervben, hogy mindet megírjuk, de ez volt a terv, amikor úgy gondoltam, hogy ez egy rövidebb sorozat lesz.”

Rhimes váratlan kreatív döntései a nézők számára áldásosnak bizonyultak. A Sarolta királyné hat leleplező és tanulságos része során a nézők betekintést nyerhetnek abba, hogyan került a fiatal Sarolta, a brit birodalom trónjára – és hogyan alakult ki III. György királlyal kötött elrendezett házassága valódi, áldozatvállalásra, elfogadásra és elkötelezettségre épülő szerelmi történetté.

Amikor a sorozatban először találkozunk Saroltával, ő egy szellemes és heves 17 éves lány, akit szülőhazájából, Németországból Angliába hurcolnak, hogy feleségül menjen egy olyan férfihoz, akit még nem is ismer. Ahogy a bátyja, Adolphus elmagyarázza, a házassága a haza iránti kötelességről és a szolgálatról szól, és bármennyire is fájdalmas, Sarolta állhatatos elszántsággal vállalja a felelősséget (kivéve persze azt a rövid pillanatot az első részben, amikor félszegen megpróbál átmászni egy falon és elmenekülni).

A történet előrehaladtával azonban egyre többet tudunk meg mindarról, amivel Saroltának szembe kellett néznie új szerepében: előítéletek és bigottság, elszigeteltség és magány, a saját teste feletti tehetetlensége, és igen a fokozatos felfedezés, hogy György súlyos betegséggel küzd. Rhimes azt mondja, azt akarta feltárni, hogyan jutnak el az emberek a szerelemhez – nem annyira abban az ’érzések’ értelmében, amit a legtöbben a szerelemmel azonosítanak, hanem a szerelem gyakorlati, néha kellemetlen részei, amelyek miatt a szerelem valóban jelent valamit.

„A hosszútávú kapcsolatok arról szólnak, hogy folyamatosan túljutunk a nehézségeken és folyamatosan újra, újra és újra úgy döntünk, hogy szeretünk valakit. Ez egy olyan elkötelezettség, amit minden nap megteszel. És meg akartam mutatni, milyen érzés ez.

A történet igazi lényege nem az, amire gondolnánk.

Bár Sarolta és György kapcsolata mozgatja a Sarolta királyné cselekményét, Rhimes szerint valójában nem az udvarlás a sorozat igazi vezérfonala.

„Ha igazán megnézzük a sorozatot, minden mozdulatot ezek a nők tesznek,” – mondja, utalva arra, ahogy Sarolta, a fiatal Agatha Danbury és a király anyja, Augusta hercegnő, a pozíciójukat arra használják, hogy a nőként megélt korlátok ellenére előremozdítsák az indítékaikat.

„Ők alapvetően mindannyian a társadalmat és a kultúrát alakítják a pozícióikból, amelyekkel rendelkeznek. Igazán meg akartam mutatni ezt a fajta lágy hatalmat – azt, hogy egy nő hogyan emelkedik így hatalomra.”

Hogyan befolyásolta a György korabeli korszak a képernyőn látottakat?

Akárcsak a Bridgertonban, Sarolta királyné asszonyainak is egy olyan társadalomban kell eligazodniuk, amely komoly korlátokat állít eléjük, de ez a világ és a Bridgerton világa között jelentős különbség van: Ez a György korabeli korszakban játszódik. Ennek a korszaknak megvolt a maga sajátos divatja, politikája, kultúrája, amelyet Rhimes a korszaknak szentelt könyvek olvasásával ismert meg. Az egyik ilyen könyv Avril Nanton és Jody Burton Black London című könyve volt, amely végül jelentős hatással volt a karakterek háttértörténetére.

„Nagyon izgalmas volt számomra, hogy a kor számos fekete zeneszerzőjéről olvashattam. És a sok fekete társadalmi emberről. Agathat és Lord Danburyt abból az ötletből készítettem el, hogy voltak afrikai királyi családok, akik internátusba küldték a gyerekeiket Angliában. Ezt én sem tudtam soha – hogy voltak ezek a hihetetlenül gazdag afrikaiak, akik párhuzamos életet éltek Londonban.”

A történelem e fejezetének egy másik, különösen jól mutató része a sorozatban az orvostudomány – pontosabban annak korlátai. Rhimes erről azt mondja:

„Az a jelenet, amikor Sarolta az ágyon fekszik, és megvizsgálják…az a jelenet annyira zsigeri érzést keltett bennem, amikor írtam, mert nagyon sok más ember irányította a méhét. Ez nagyon modernnek tűnt számomra és félelmetes, hogy ennyire modern.

Miért volt Shonda Rhimes óvatos György király betegségének ábrázolásában?

György király is sokat szenvedett a rosszul tájékozott orvosok kezétől. Különösen a negyedik epizódban láthatták a nézők a szemléletes, szívszorító részletekben, hogy György belső szenvedéseit hogyan súlyosbították azok a barbár ’kezelések’, amelyeket Dr. Monro felügyelete alatt kellett elviselnie, ami minden modern mérce szerint kínzásnak számítana. Rhimes és a stáb nagy gondot fordított arra, hogy ne bagatellizálja el György állapotát, sőt még csak meg sem nevezte azt, hiszen valódi, hivatalos diagnózist soha nem állítottak fel.

„Rengeteg elmélet született, de soha nem volt tényleges diagnózis György királyról. Nagyon zavar, hogy György király ’őrültségéről’ beszélünk és mindegy kigúnyoljuk ezt más történetmesélésekben vagy a történelem más helyein, ezért tényleg meg akartam próbálni ezt emberivé és humánusabbá tenni számára.”

Rhimes megközelítése György állapotához egy másik elem volt, amely úgy alakult, ahogyan azt az elején nem gondolta volna.

„Nagyrészt úgy alakítottuk ki, hogy megírtam az első epizód jelenetét, amikor elfut – a nagy jelenet, amikor úgymond kiderül, mi történik vele. Lefilmeztem velük, aztán figyeltem, hogy Corey hogyan mutatja be és abból kiindulva írtam. Mert ha ő megtalálta a mozdulataiban és az alakításában, akkor én is segíteni akartam, hogy ez összhangban legyen a történettel. Nem akartam más irányba terelődni. Tetszett, ahogy Corey ábrázolta, olyan egyszerűséget adott neki, ami nem tűnt túlzónak, ami nem volt gúnyos. Pont jó volt. Úgy érzem, hogy ezt együtt alkottuk meg, bár ő akkor még nem tudta.”

Ó, igen és ott van még a sok-sok szex.

Szerencsére a Sarolta királynéban ebből több van, mint a szenvedésből és nehéz körülményekből. Ez annak az írónak a műve, aki a ’McCsábítót’ a lexikon általánosan érthető részévé tette, igaz? Rhimes szerint a Sarolta királynéban a szerelmi jelenetek a Bridgertonban megteremtett precedenst követik, amely a női szemszögből mutatott szex bemutatásával a feje tetejére állította a közösülés szokásos ábrázolásait.

„A Sarolta esetében – magyarázza – sok minden olyan vitát ábrázolt, amit egy pár között szokott lenni, de ehelyett szexeltek. Ez is része volt a dolognak. De azt is éreztem, hogy a lány fiatal, naiv, a férfi pedig a király…Meg akartam kerülni ezeket a hatalmi dinamikákat.”

Rhimes azt mondja, nem írta meg konkrétan, hogy mi történik egy-egy jelenetben – ezt a rendezőre, Tom Vericára és az intimitás-koordinátorra bízta.

„Csak érzelmileg írom meg, hogy mit akarok közvetíteni a jelenetből. Eléggé stréber és prűd vagyok – viccelődik – ezért kicsit pironkodom.”

A Sarolta királynéban a szexjelenetek, bármennyire is forróak és hevesek, többet tesznek annál, minthogy ingereljék a nézőket: Összekapcsolódnak a karakterek útjával és érzelmi fejlődésével. Sarolta például egy olyan nőből, aki annyira tanácstalan a szexszel kapcsolatban, hogy szó szerint képet kell rajzolni neki róla, hogy megértse, egy olyan nővé válik, aki a szeretkezést használja fel a férjéhez való kötődésre. A fiatal Agatha, amikor először találkozunk vele, a szexet csak a férje számára elvégzendő házimunkaként ismeri, amikor felnőttként látjuk, megérti, hogy joga van a szexet a saját örömére élvezni. A fiatal Brimsley számára, aki Reynoldsszal való rejtett kapcsolatában a szex egyfajta lehetőség arra, hogy mindketten érvényesnek és embernek érezzék magukat, mivel életükben kétszeresen el vannak nyomva: egyetlen funkciójuk, hogy Sarolta királynét, illetve György királyt szolgálják, szexuális irányultságuk pedig titok, mivel abban az időben a homoszexualitás halálbüntetéssel sújtott bűnnek számított.

Még többet Brimsley bemutatásából!

Bár Rhimes a fiatal Brimsley és Reynolds románcát, ahogy a többieket is, nagyon alaposan átgondolta, a homoszexualitásuk valójában egy másik elem, amit nem terveztek eleve.

„Visszafelé dolgozom, és elképzelem az életét.” – mondja Rhimes arról, hogyan jutott el Brimsley romantikus életéhez, különösen annak fényében, hogy a Bridgertonban az idősebb Brimsleyről csak annyit tudtunk, hogy egyszerűen a királyné jobbkeze volt.

„Tényleg úgy éreztem, hogy ’Hol találna helyet a szerelemnek?’. Ő szolgálatban van, tehát tényleg egy másik emberrel csak akkor lenne, aki szintén szolgálatban van. És imádtam ezt a dinamikát. És ez olyasmi volt, amit valójában nem terveztem, amikor elkezdtem írni. Imádtam a szerelmi viszonyukat. Úgy gondoltam, hogy az ötlet, hogy a szolgálat átveszi a hatalmat, nagyon érdekes. Amikor Brimsleyt egyedül látod, ez az, amit közvetítenie kell. Sokan kérdezik tőlem: ’Reynolds meghalt?’ Nem, Reynolds nem halt meg. Erről még sok mindent írhatnék. Szexi volt, szórakoztató és nagyon romantikus érzés volt látni, hogy egy nagyon is valódi, bonyolult szerelemben élnek.”

Ami a másik érdekes románcot illeti…

Ha van valami, amihez Shonda Rhimes ért, akkor az az, hogy egy olyan felfedezéssel, amire nem is számítottunk, attól az állkapcsunk egészen a pincééig esik le. Ez alól a Sarolta királyné sem kivétel: Az ötödik epizódban megtudjuk, hogy a fiatal Lady Danbury annak idején a fiatal Violet Bridgerton apjával, Lord Ledgerrel kavart. Ez az apróság önmagában is érdekes, de a zsenialitás szintjére emelkedik, amikor a felnőtt Violet összerakja, miután felfedezi, hogy a felnőtt Lady Danbury birtokolja az apja által készített születésnapi koronák egyikét. Az ezt követő csönd annyira beszédes.

„Imádtam ezt a történetet. Ami annyira csodálatos volt, hogy van ez a pillanat, amikor Violetet gyerekkorában látjuk, amit nem egészen ért. Imádom azt a pillanatot, amikor kiteljesedik számára kör. Ez a csend pillanata volt a legdurvább színészi játék, amit valaha láttam. Annyira elképesztő volt. Most ott van ez a feszültség kettejük között.”

Hogyan születtek meg a sorozat utolsó könnyfakasztó mondatai?

Miután bemutattuk Saroltát és Györgyöt, beengedtek minket a fejükbe, láttuk mindazt, amivel szembenéznek, és rávettek minket, hogy drukkoljunk nekik, az utolsó percek mindent egy gyönyörű szatén masnival kötnek össze. Ez egy kitekintés a Bridgerton jelenébe, ahol a felnőtt Sarolta érkezik, hogy átadja Györgynek a jó hírt, hogy a fiuk, Edward megnősült és gyermeket várnak. Sarolta jókedvűen érkezik, fő célja teljesült. Amikor azonban megtalálja Györgyöt, az összefüggéstelenül beszél, állapota rosszabbodott. Ami ezután történik, az egyszerre gyengéd és tökéletesen illik Rhimes kinyilvánított meggyőződéséhez, miszerint a szerelem elkötelezettség és választás: Sarolta lenyeli kínját és büszkeségét, és a földre fekszik, hogy az ágy túloldaláról beszéljen Györgyhöz. György gazdának szólítja (ez egy visszatekintés a korai időkre, amikor a férfi szégyenszemre kerülte őt), felvillan, hogy fiatal szerelmesek voltak, és György megköszöni neki. Aztán ledobják az érzelmi bombát: ’Nem másztál át a falon.’ – mondja a férfi. ’Nem, György, nem másztam át a falom.’ – feleli Sarolta. – Ó azok az átkozott könnyek!

„Azt hiszem ezt a szöveget már az elejétől fogva tudtam. Nem voltam biztos benne, hogyan fogom a teljes kört lezárni. És nem gondoltam az ágy végi dologra sem. De, amikor odaértünk, tökéletes volt.”

Azt mondja, eredetileg írt egy jelenetet, ami végül a negyedik epizódba került, de „nem éreztem, hogy jó lenne. Úgy éreztem, hogy meg kell mentenünk annak a pillanatnak a szépségét. Mert annyira gyönyörűek együtt. Egészen a végéig.”

Szóval, mi lesz a következő?

A Sarolta királyné több pillanata és története kétségtelenül hatással lesz a Bridgeverse folytonosságára, – Violet apukája például Lady Danbury gyerekének apukája is lehetett volna – de a másik nagy, sürgető kérdés, ami a rajongókban valószínűleg felmerül majd az epizódok befejezése után, hogy mi lehet a következő spin-off. A Sarolta királyné egy limitált sorozat, ezért nem lesz második évad, de a sikert és az elragadó kritikákat figyelembe véve joggal merül fel a kérdés, vajon kapunk-e még egy sorozatot, ami a Bridgeverse egyik karakterét követi? Rhimes jellegzetesen rejtélyes volt, amikor a jövőbeli tervek felfedéséről volt szó.

„Tudod, mi a vicces, amikor elkezdtem a sajtótájékoztatót, a válaszom az volt, hogy ’biztosan nem’. De minden riporter, akivel beszéltem, azt mondta: ’Ugyan már!’. Úgyhogy, nem tudom. Úgy értem, ti egy kicsit megváltoztattátok a véleményemet. Gondolkodom rajta. Korábban nem gondolkodtam rajta, de most már igen.”