Regé-Jean Page (Hastings hercege) interjút adott a Variety Magazinnak, amihez egy fotósorozatot is készített Matthew Brookes fényképész. A képtárunkba 7 HQ minőségű kép került fel:
Az interjú összegzőjében összeszedte a Variety cikkírója, hogy Anthony Russo filmproducer, hogyan áll Regé-Jean Pagehez és hogyan választották ki a „The Gray Man” egyik szerepére, továbbá Shonda Rhimes megjegyzését is belefűzték, hogy mit szólt a drámához, amikor bejelentették, hogy a színész nem tér vissza a „Bridgerton” sorozatban. Page mesél arról, milyen a bőrszíne miatt elveszíteni egy szerepet és még pár érdekességet a sorozattal kapcsolatban.
Ideges voltál azért, mert távoztál a Bridgerton sorozatból?
Regé-Jean Page: Egyáltalán nem, mert így kellett lennie. Simon az első évad ellentétekkel küzdő karaktere, akinek meg kellett újulnia és rátalálnia az igazi önmagára Daphne által.
A hír kirobbanásakor a rajongók nem voltak boldogok, tiltakoztak és nem értették, hogy miért nem fog szerepelni a folytatásban. Regé-Jean Page őszintén bevallotta, hogy egyáltalán nem követte a reakciókat akkor.
RJP: A telefonom a szoba másik felében volt.
Habár tudjuk, hogy Shonda Rhimes szeret drasztikus változásokat végre hajtani a sorozataiban, akár halállal vagy távozással, de itt erről szó sem volt, ezért a producernőt is sokkolta ez a pánik.
Shonda Rhimes: Hozzászoktunk a spekulációkhoz és a drámához, amikor megölök egy szereplőt a sorozatban, de ez más volt. Regé megtette, ami meg volt írva a karakterének – ellovagolt, élve a boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezés felé.
Lehet, hogy tényleg ez volt végig a terv, de amikor a feltörekvő csillag a sorozat nagy népszerűsége mellett távozik, felmerül a kérdés, hogy mi lesz vele ezután. Jelenleg már a „The Gray Man” filmben és a „Dungeons & Dragons” adaptációban már kiemelt szerepeket kapott Page , de nyitott arra is, hogy egy másik sorozathoz csatlakozzon. A színész valójában nem zár ki semmit, bármilyen típusú karakterbőrébe szívesen bújna.
RJP: Több régenskori párbajban vettem részt, mint valaha azt gondoltam volna, hogy megteszem vagy megtehetem. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges és ez az én hibám, hogy ebben nem hiszek és nem vállalhatok felelősséget azért, amit színészként csinálunk. Örülök, hogy megtettem jó pár lépést a lehetőségek egyre szélesedő medencéjében és ez még sokáig folytatódjon így.
A karantén nyomott hangulata tökéletes vihart hozott létre a „Bridgerton” sikeréhez, ugye?
RJP: Ez egy megfelelő projekt volt – színpompás, pikáns románc – amit a történelem egyik legviharosabb évében adtak ki, éppen akkor, amikor a világnak egy kis finom, édes, figyelemelterelőre volt szüksége. A különleges összetevője pedig a megfelelő színész volt.
Amikor a Shondaland csapatának nehézségei akadtak a herceg megtalálásában, akkor fordultak Page felé, aki éppen a „For the People”-ben alakította Leonard Knox ügyvédet. Már Knox meghallgatása alapján egyértelmű volt, hogy Pageben van valami különleges – így emlékezett vissza a „Bridgerton” executive producere, Betsy Beers.
BB: Emlékszem, hogy arra gondoltam milyen egyedülállóan tehetséges és sokoldalú színész.
SR: A herceget gyönyörűen megalkották. Sok színész volt, aki eljátszhatta volna ugyanezt a szerepet, de nagyon más megjelenést adott. Regé döntései a jelenetekben olyan előadást építettek fel, ami nemcsak a nézők számára felejthetetlen, de a maga módján figyelemre méltó is.
Rhimes nem árult el részleteket arról, hogyan mutatják be Simon távolmaradását, mivel Daphne visszatér a sorozatban, de mivel minden új évad más és más párra összpontosít, így figyelmeztetett engem:
SR: Elképzelhetőnek tartom, hogy minden évad után megkérdezed, hogy egy másik színész visszatér-e.
Page a „Bridgerton”-ból való távozásától a középiskolából való kilépésével hasonlítja össze.
RJP: Félsz az ismeretlentől és így érzed magad, „Ó, istenem, soha nem fogok olyan jó barátokat találni, mint amilyenek most vannak,” de aztán teszed, amit kell.
A Netflix sorozata soha nem csak egy munka volt számára; Page lehetőséget látott arra, hogy újfajta vezetőként lépjen fel nemzetközi közönség előtt. Amíg Simon kicsit hasonlít Mr. Darcy és Heathcliff merengő és megtört őstípusaihoz, addig a romantikus műfaj nagy lépést tesz a 21. századba azáltal, hogy feltárja a személyiségjegyei mögött rejtőző toxicitást, másrészt pedig egy fekete férfit állít a történet középpontjába. Amit ki is emel a színész az interjúban és a színesbőrűek megjelenésének a hiányáról beszél a médiában.
RJP: A barátaimmal viccelődni szoktunk azon a tényen, hogy fekete férfit még nem láttunk lovon ülni.
Színesbőrű művészként, aki jelenleg szórakoztatóiparban tevékenykedik, főleg, hogy napjainkban heves vita folyik arról miként reprezentálják őket, így Page körültekintően válogat a szerepei között.
RJP: Annyira egyszerű. Felülhetek egy lóra és közben a képernyőn lehetek; ez az első lépés, de az, hogy nemes lehetek és ezt (más színesbőrűek) láthatják, hogy királyi vér is folyhat akár az ereimben. Ott állni, csizmát és kabátot viselve, akár táncolni, számomra ez egy tökéletes elfoglaltság, hogy megmutassuk a világnak ezt a változást.
Naivnak tűnhetnénk, ha azt hinnénk, hogy egy televíziós szerep segíthet a faji egyenlőség elérésében, de Page azt vallja, hogy az ilyen fejlődésképes képek is mennyire formálóan hatnak az elfogadásra és megértésre.
RJP: Fekete emberként hozzászoktunk, hogy átérezzük azt, amit a fehér emberek látnak a szemeikkel, mert ők a főszereplők. Tudom milyen érzés a világot szemlélni és együtt érezni Suparmannel, mert egész életemet ezzel töltöttem. Ami a maga módján forradalmi az az, hogy az emberek most már a szememmel láthatják a világot, mert a bőrömbe képzelhetik magukat és így rajtam keresztül szemlélhetik azt.
A színész visszagondolt arra, amikor gyerekkorában történt beszélgetésre a testvérével és a nagynénikéjével a képregényekről, amiket akkor rajzolt.
RJP: Egy nap leültetett a nénikém és megkérdezte tőlem, „Miért fehérként vannak ábrázolva a szuperhősök?” És én azt feleltem, „Így néz ki az összes szuperhős. Belőtt, félhosszú haj és a levegőbe repülnek.”
Ez a gyermeki érvéles jól tükrözi a korabeli állásfoglalást, amivel Page most fel is idézte, hogy hogyan fogadták kezdetben a „Bridgerton” sorozat élén.
RJP: Kifejezetten kiemelnék a könyvek brazil rajongóit, mert kiálltak értem akkor is, amikor senki más. Amikor mindenki más elutasító volt és belém kötöttek, azért mert nem kék szemeim vannak, de a brazilok így is mellettem álltak.
Nemrégiben nagy dráma vette körbe a színészt, amikor a The Hollywood Reporter cikkében megemlítették, hogy azért szorult háttérbe Superman nagyapjának karakterétől, Seg-Eltől, a „Krypton” sorozatban, mert színesbőrű. Aztán pedig ott volt az is, hogy Geoff Johns Henry Cavill mellett döntött a Superman franchiseban, ahol szintén a bőrszínére hivatkozva utasították el. Még Page aznap tweetelt az esetről és most is így emlékszik vissza rá:
RJP: Erről a cikkről most sem fáj kevésbé hallani, mint annak idején. A tisztázás érdekében még jobban fáj, ha őszinte akarok lenni. Csak a dolgomat végzem még mindig és a munkánkat végezzük. Még mindig repülünk.
Page nem részletezte, hogy az a poszt lett volna a válasza a cikkre, csak ennyit mondott.
RJP: Azt hiszem a tweetembe mindent elmondtam, amit el kellett. Nagyon régen döntöttem el, hogy nem hagyom, hogy egy trauma vagy a siker határozzon meg, ami jön és megy. Nem pazarlom erre az időmet, hogy olyan dolgokat tápláljak, amik nem érik meg. Szóval gondosan válogatom meg a szavaimat. Fontos dolgokkal töltöm az időmet és továbbra is azt teszem, ahol szükség van rám és szívesen fogadnak.
Például, a színész azt mondta, hogy a filmkészítők a forgatás előtt átírták a jeleneteit, amire csak ennyit mondtak. „Színházból jöttél, ugye? Akkor képes vagy kezelni.” – Nevetve emlékezett erre vissza Page.
Az átírás kevésbé szólt arról, hogy teszteljék a színész képességét a sorok memorizálásáról, hanem inkább arról, hogy a készítők azon dolgoztak, hogy a szerepet az előadóra szabják, arra ami menet közben történik és még ismerkednek vele.
Anthony Russo figyelmét először egy anyákból álló csoport hívta fel Pagere. „A legragyogóbb és legizgalmasabb szavakkal jellemezték, így például, hogy mindenképp meg kell ismerkedned ezzel a sráccal, elképesztő volt a Bridgertonban.” Márciusra Page bekerült a filmbe. Russo szerint a színészt az előadása tette tökéletessé a szerepre.
AR: A bonyolult karaktereket szeretjük – „a jófiú” karaktereket, akik bizonyos szempontból megalkudtak és úgynevezett rosszfiúk, akiknek erényeik vannak – és mi olyan színészekhez húzunk inkább, akik képesek az ilyen kettőséget hozni. Page tudja, hogyan kell ezt megtestesíteni, azt az jelenti, hogy nagyon vonzó, csábító és elragadó tud lenni egyszerre, de közben veszélyes és fenyegető. Mindegyik színészünk rendkívül vonzó emberek, de ebben a filmben olyan karakterek játszanak, amelyeknek a mélysége és összetettsége meghaladja azt, amit a külső árul el róluk.
És Pagenél mi élvez elsőbbséget, ha meg akarja lepni magát és ami kihívást jelent számára?
RJP: Ami mindig is a legjobban vonzott a karrieremben az az, hogy találkozhassak és kölcsönhatásba léphessek a váraltan dolgokkal.
És a jövőben szerepitől mit vár?
RJP: Azt akarom, hogy minden, amit teszek az ugyanolyan szexi legyen, mint a „Bridgerton”, csak más módon.
És mit is mondd arról, hogy talán ő lesz a következő James Bond?
RJP: Sok időt tölthetnék azzal, hogy arról beszéljek, amit mások mondanak rólam, szemben bármi mással, amit valójában csinálok. Nem beszélhetek erről, mert nincs is mit. Nem tudok olyanról beszélni, amikor nem ezt csinálom, de elégedett vagyok a munkámmal. Hatalmas rajongója vagyok a MCU filmeknek, amik lehetővé tették, hogy olyan munkát végezzek, amit most közvetlenül vagy közvetve végzek – a Russokkal és a műfajnak, hogy Johnnal és Jonathannal dolgozhatom, akik a Sony és a Marvel: Pókember: Hazatérésen is dolgoztak.
Függetlenül attól, hogy Page szuperhőst játszik vagy sem, a körülötte lévők úgy gondolják, hogy jelenleg ő Hollywood kincse.
