Jess Brownell, a Bridgerton család sorozat executive producere kibővíti Francesca és Michaela szerelmét az ötödik évadban, ami nagy eséllyel már 2027-ben debütál a Netflixen:
Hogyan illeszkedik be az ötödik évad szerelmi története a Bridgerton család című sorozatban a már meglévő queer történetmesélési hagyományba, illetve hogyan bővíti azt?
Jess Brownell: Úgy érzem, számunkra fontos, hogy az ötödik évad a sorozatban eddig elmesélt történet folytatásának tűnjön. Ez továbbra is a Bridgerton család. Ez egy queer történet, de – mind tematikusan, mind hangvételében – minden szempontból egy tipikus Bridgerton család évad. Ugyanakkor nagyon izgatottka vagyunk, hogy tovább bővíthetjük a sorozat képességét a különböző szerelmi történetek ábrázolására, és hogy ezzel az évaddal még több nézőnk érezhesse úgy, hogy a sorozat őket is tükrözi.
A Bridgerton család mindig is azért kapott elismerést, mert újragondolta a történelmi romantikus regények szabályait, de sokan nem tudják, hogy a regency-korszak valójában tele volt queer emberekkel, akik boldogak éltek és virágoztak. Mit szeretnél, ha az emberek tudnának a korszak queer történelméből, és miért releváns ez ma?
JB: Köszönöm a kérdést. Nagyon érdekes volt figyelni a reakciókat, mióta bejelentettük, kire fogunk összpontosítani az ötödik évadban. Láttam néhány hozzászólást, amelyben ezt írták: „De szerintem ebben a korszakban nem léteztek queer nők”, és ez egyszerűen nem igaz.
A kutatások azt mutatják, hogy sok nő élt együtt. A történészek néha „romantikus barátságoknak” nevezik ezeket, de mi, mai szemmel nézve, tudjuk, hogy ezek közül a nők közül sokan partnerek voltak – romantikus értelemben. Szerintem az egyik legjobb példa a Llangollen-i hölgyek. Két felsőosztálybeli ír nők voltak, akik több mint 50 évig éltek együtt. Nem voltak hajlandók férjhez menni, és gyakran fogadtak maguknál művészeket és nemeseket.
Sarolta királynét – az igazi Sarolta királyné – annyira lenyűgözték, hogy az 1800-as években meg akarta őket látogatni. Nem tudjuk pontosan, mit tudott Sarolta királyné a kapcsolatukról, de azt igen, hogy annyira megszerette az együttélésüket, hogy megkérte György királyt, biztosítson nekik járadékot, hogy együtt élhessenek, és ne kelljen aggódniuk az anyagi biztonságuk miatt. Ha felületesen is átnézzük ezt a korszakot, számos példát találunk arra, hogy a queer nők nemcsak léteztek, hanem a kapcsolataikról is volt bizonyos mértékű tudás, sőt, olyan fokú elfogadás is, ami ma meglephetné az embereket. Szóval nagyon izgatott vagyok az idei évad miatt, hogy teret adhatok azoknak a nőknek, akik abban a korszakban éltek.
A queer karaktereket gyakran háttérbe szorítják, vagy a legjobb barát szerepekbe osztják be őket. Mit jelent számodra, hogy ezeket a karaktereket a sorozat romantikus főszálának a középpontjába emeled?
JB: Az izgalmas abban, hogy egy queer szerelmi történet áll a sorozat középpontjában, az, hogy sokkal árnyaltabban és mélyebben tudjuk feltárni a kapcsolatukat, mint amennyire lehetséges lenne, ha csak mellékszálként szerepelnének. Úgy gondolom, amikor a queer szerelmi történetek csak a periférián jelennek meg, könnyű beleesni a sztereotípiák csapdájába, és nem mélyedni el eléggé abban, hogy kik is ezek az emberek valójában. Fran és Michaela esetáben viszont igazán mélyrehatóan feltárhatjuk őket és a szerelmüket.
Milyen mítoszokat vagy kliséket szerettél volna elkerülni vagy a feje tetejére állítani a queer emberekkel, különösen a nőkkel kapcsolatban?
JB: Az ötödik évad írói csapatában az évad elején rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy kutattunk és megvitattuk a médiában megjelenő queer nőkről szóló kliséket, mert számunkra nagyon fontos volt, hogy újszerű megoldásokat találjunk, és ne essünk bele semmibe, ami káros hatással lehetne. Nehéz lenne túl sok ilyen klisével foglalkoznunk anélkül, hogy belemennénk a történetbe, és nem szeretnék itt semmilyen spoilert elárulni.
De szerintem a két legfontosabb közülük a „temessük el a melegeket” vagy a „halott leszbikus szindrómát”. Soha nem állt szándékunkban egyetlen főszereplőnket sem megölni egyetlen évadban sem, de ami még fontosabb: szerintem ez a klisé arra utal, hogy a queer emberek olyan ritkán kapnak happy endet a médiában. Tudtuk, hogy ebben a sorozatban happy endet akarunk adni Frannek és Michaelának, és ők bizony meg is kapják.
A másik hatalmas téma pedig a férfi tekintet. Ez olyasmi, amiről minden évadban beszélünk, de különösen két női karakter esetében ügyelünk arra, hogy érzelmi és fizikai intimitásukat a köztük lévő kapcsolatra, a vágyakozásra és a karakterfejlődésükre alapozzuk.
Hogyan befolyásolta a saját utad azt, ahogyan leírod ezeknek a karaktereknek a sebezhetőségét, félelmét és megkönnyebbülését, miközben önmagukra találnak?
JB: Úgy gondolom, queer emberként sokan közülünk úgy töltjük az életünket, hogy eleinte nem fogadjuk el, kik vagyunk, és úgy érezzük, hogy a másságunk valami, amitől esetleg félni kell – sőt, ami miatt akár szégyellnünk is kellene magunkat.
De a queer személyként megtett utam nagy része abból áll, hogy rájöttem: a queer mivoltom erősség, és ha egyszer elfogadod a szexualitásodban rejlő hitelességedet, az lehetővé teszi, hogy az életed sok más területén is elfogadjad a hitelességedet, és magadévá tedd azt, ahogyan élni szeretnél. Fogadd el, ki vagy, lépj le a várt útról, és inkább azt kövest, ami valóban neked szól. Ezt próbáltam beleitatni Fran és Michaela útjába is.
Mit tanulhatnak vagy mit vihetnek magukkal azok az emberek, akik nem tartoznak az LGBTQ+ közösségekhez, abból a reprezentációból, amit ebben az évadban látni fognak?
JB: Úgy gondolom, hogy a „különbség mint erősség” témája remélhetőleg messze túlmutat a szexualitáson. Akár arról döntesz, hogyan akarod élni az életedet, akár arról, milyen kapcsolatra vágysz – házasodni akarsz vagy sem? A jelenlegi karrierednél akarsz maradni, vagy sem? Az otthonod közelében akarsz élni, vagy elköltözni? Akarsz gyereket, vagy sem? – mindezekben a nagy életdöntésekben a társadalom előírja, mit vár el tőlünk. De remélem, hogy ez az évad mindenkit arra bátorít, hogy fogadja el: nem kell a várt utat követnie, hanem önmaga lehet.
Amikor írtál vagy gondolkodtál az évadról, elgondolkodtál azon, mit mondanál azoknak az embereknek, akik abban a korszakban próbáltak önmaguk lenni, vagy egyes esetekben valóban önmaguk voltak? Mit szeretnél mondani nekik 200 évvel később?
JB: Azt hiszem, a sorozattal azt próbálom elmondani, hogy emlékezni fogunk azokra az emberekre, akik akkoriban hitelesen élték az életüket.
Úgy gondolom, hogy a queer szerelem – egyszerűen csak úgy élni az életedet, és azt szeretni, akit szeretsz – önmagában is radikális cselekedet lehet, a bátorság radikális megnyilvánulása. Szerintem kár, hogy ezekre a radikális cselekedetekre nem emlékeznek. Tehát azzal, hogy tered adunk annak a ténynek, hogy ezek a kapcsolatok valóban léteztek, ez az évad bizonyos értelemben a mi szerelmeslevelünk azoknak az embereknek, hogy köszönetet mondjunk nekik.
Ez egy szerelmi történet, és pontosan az – nem pedig egy traumáról szóló történet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy abban az időben nagyon is valós veszélyek és fenyegetések leselkedtek az emberekre. Hogyan marad a történet hű ahhoz a szerelemhez, miközben azt a bátorságot is átadja, amire szükségük volt ahhoz, hogy önmaguk lehessenek abban az időben?
JB: A szerelem a történet középpontjában áll. De szeretném egyértelművé tenni, hogy csak azért, mert azt mondom, ez egy történet a queer örömről, és nem a queer traumáról, még nem jelenti azt, hogy a szereplőink nem fognak akadályokkal szembesülni. Nehézségekkel fognak szembesülni, konfliktusokkal fognak szembesülni, társadalmi nyomással kell megküzdeniük.
De végül győzedelmeskednek, és boldog véget ér a történetük. Ha eltávolítanánk az akadályokat és a nehézségeket, azzal megfosztanánk a szereplőinket a cselekvési szabadságtól, és nem szabad elvenni a tétet egy történetből. Azt szeretném érezni, hogy kiérdemelték a boldog véget, ahogyan az eddigi összes főszereplő is.
Végül, mit remélsz, milyen örökséget hagy majd a Bridgerton családban a queer ábrázolása a romantikus műfaj egészére nézve?
JB: Remélem, hogy egy ilyen nagy platformon elmesélt queer történet további történeteket – könyveket, tévésorozatokat, filmeket – fog inspirálni. Csodálatos volt látni a Heated Rivalry fogadtatását, és azt, ahogyan a közönség és a vezetők rájöttek, hogy a queer férfiakról szóló történetek határokat léphetnek át, és minden közönség számára azonosulhatóak lehetnek. Nagyon remélem, hogy ez az évad a queer nőkkel kapcsolatban is ezt fogja elérni.
Mert egyszerre csak egy történetet tudunk elmesélni, és nem mindenki fog feltétlenül magára ismerni a történet konkrét részleteiben. De ha több történetet mesélünk el, akkor több lehetőséget kapnak az emberek arra, hogy magukat is megjelenítve lássák.
A Bridgerton család ötödik évada 2027-ben fog debütálni a Netflixen.
