Jonathan Bailey

Jonathan Bailey, aki a Bridgerton sorozatban Anthony Bridgerton megformálója az Entertainment Weeklynek adott egy interjút, amiben a karakteréről beszél, hogy a színész mit szeretne a következő évadban megvalósítani, a könyvbeli Kate Sheffield karakteréről és az első évad forgatásáról.

Hogyan reagáltatok arra, hogy a Netflix legnézettebb sorozata lett?

Jonathan Bailey: Elég van az egész dolog. Egy olyan időben, ami most van – a műsor egy igazi a valóságból elszabaduló csemege, ami romantikus elemeket tartalmaz – de 2020 végén érkezett és ez elképesztő volt. Mind karanténban vagyunk, tartjuk egymással a kapcsolatot, sokat beszélgetünk a Birdgerton családdal, de ahogy teltek a hetek az egész helyzet rohadt furcsa volt. A bejelentés igazából egy ízletes régenskori meggy volt egy régenskori torta tetején. Kétségbeesetten várjuk, hogy a világ újra megnyíljon és találkozhassunk a valódi emberekkel, akik látták és nem csak online találkozni. De most már a második évadra készülünk. Mind izgatottak vagyunk, hogy minden beinduljon.

Gondolom sok olvasó nem lepődött meg azon, hogy a Bridgerton ekkorát tarolt, ha valaki ezt a műfajt komolyan veszi, de hogyan fogadta a stáb az egészet? Meglepődtetek?

JB: Zseniálisak a forgatókönyvek. Ez volt az én bevezetésem Julia Quinn világába. Természetesen a romantika műfajjal körülvéve nőttem fel. Ahogy mondod, eddig nem volt ebben a műfajban, olyan, ami megkapta azt a tiszteletet, amit a Bridgerton sorozat, ráadásul egy ilyen nemzetközi platformon. Átéltem a romantikus novelláimat, amiket a tengerparton olvasgattam egy pohár rosé társaságában. Van mondanivalója. A szexualitás terén, az intimitás terén és a személyiség terén is. Különösen az elmúlt egy évre tekintve. Biztosan meg fogjuk ünnepelni. Egy családon keresztül láthatjuk az egészet, sokféle módon lehet az embereket szeretni, szeretkezni és elkötelezni magunkat valaki mellett. A család időtlen; itt nyer minden értelmet. Nem vettük észre, hogy milyen egy erős világ lesz, mert a sorozatok kisebb dolgok egy ilyen hatalmas masszív gépben. A vizuális és kreatív elemek álltak össze eggyé – a jelmezek, a hajak, a díszletek, a zenei effektek és a vizuális effektek, amik újra alkották az akkori Londont. Nem igazán tudtuk milyen lesz, de amikor láttuk az elképesztő volt.

A kulisszák mögötti képekből, videókból, úgy láttuk, hogy ez a családias légkör nagyon is természetes számotokra. Valóban erről van szó? Vagy a forgatás alatt alakult ki?

JB: Szerintem ez csak jött magától. Olyan volt, mint egy karácsonyi társasjáték, attól eltekintve, hogy egy szobában különböző színészi beosztások vannak, amiből tömeghisztéria lesz vagy sorakozó. Csak zseniális az egész. Ez a bizonyíték Shondaland vezetésére, aki mindenkit a vonalra állított. Ez az ösztön, amivel dolgoznak mindenkit arra bíztatnak, hogy menni fog. Mind egy szinten voltunk, amikor találkoztunk. Ezek mellett sok színész londoni, így már előzetesen találkoztak más munkájával. Olyan emberekkel, mint Adjoa és Golda, akik Lady Danburyt és a királynőt játsszák, sokat dolgoztam együtt. Luke Thompsonnal, pedig már korábban játszódtunk együtt színházakban. Így valódi családi érzés volt az egész.

Igen, láttam, hogy a National Theater készített rólatok egy bejegyzést instagramon.

JB: Volt egy műsor, amikor kicsi voltam, aminek a címe a The Biz volt és rengeteg nagyon klassz karakter szereplő volt ebben a kitalált iskolában. A National az Egyesült Királyság vezető színháza, mert három nagy színtere van egy hatalmas épületben. Bármikor is vagy ott, csak tudod, hogy olyan emberekkel dolgozol, akikkel remélhetőleg a karriered többi részében is. A Bridgerton nagyon is hasonlít a The Biz sorozathoz és ezeket a fotókat látni, rájöhettél, hogy mind kapcsolódunk valahogy és az egész angol színházi közösség.

Regé-Jean Page a kanál nyalogatós jelenettel tört be az internetre. Már gondolkozol rajta, hogyan lehetne megelőzni?

JB: Remélem egy villát kapok és nem egy kést. (Nevet) Sajnálom előre azt, aki harmadik évadot csinálja majd, az egy kést kap. Mármint ki tudja? Ez a briliáns a Bridgertonba és a meglepetések. Csak olyan sok karakter van, mind részletesek és ha a családról és az ilyen játékosságról van szó, akkor a rajongók is a család részévé válnak, akikkel együtt fejlődünk. Remélhetőleg, Chris Van Dusen a testvérek sorjában halad végig. Kanállal kezdtünk, hova jutunk? Mi lesz, amikor szegény Gregoryhoz érünk?

Olvastad a Vikomtot, aki engem szeretett kötetet?

JB: Ez volt a legelső, amit elolvastam. Visszafelé olvastam, miután találkoztam Shondalanddel. Három forgatókönyvet küldtek nekem, ezeket is elolvastam, aztán belemerültem a Vikomt, aki engem szeretett kötetbe. Ki tudja mi fog történni, de a könyvben megírt kapcsolat valóban olyan, amivel azonosulni tudok. Kate Sheffield egy igazán zseniális karakter. Szeretned kell a karaktereidet és azt akarod, hogy a csodálatos emberek találkozzanak az utazásuk során és remélem, hogy Anthony találkozik olyan valakivel, mint Kate Sheffield.

Mit érzel azzal kapcsolatba, hogy a középpontba fogsz kerülni – ideges, izgatott vagy, vagy mindez egyszerre?

JB: Izgatott vagyok. Mert ez a világ olyan kidolgozott. Rengeteg Shondaland által készített sorozatot láttam és azt a képességüket, amiben a valódi emberiséggel össze tudják fűzni a világaikat. És nincs sokkal összetettebb, mint egy Netflix sorozat. Annyira emelkedett, felfokozott, a valóságtól elragadó és rendkívüli. Ezt szem előtt tartva, így nem félelmetes belépni a második évadba, mert körülötted mindenki csodálatos dolgot fog csinálni. Minden apró történetszál, minden kis csemege csodálatos benne. Az izgalmam amiatt van, hogy láthatjuk a karaktert fejlődni és képesek vagyunk ezt el is játszani. A félelmem az első évad elején volt meg. Egy család vagyunk és tudjuk, hogy mindenki merre halad, ha együtt vagyunk. Igazi kezeslábasként. És azt mondanám, hogy talán az első napon elhagyom a kalapom, talán szétidegeskedem magam, de meglátjuk.

Azok, akik felfedeztek téged a Bridgertonba, nem biztos, hogy rájöttek, milyen gyönyörű énekhangod van és már Olivier Díjat is bezsebeltél a Companyban végzett munkádért. Anthonyt hallhatjuk énekelni?

JB: Colin volt az első, nem? Úgy érzem Anthonyhoz nem illene, ha énekelne. De furulyán játszhat, vagy valami hasonlón, mint egy furcsa európai mozi pillanatban, amikor minden különös és épp szerenádot ad a szerelmének. Soha nem lehet tudni a Bridgertonnál. Chris zseniális abban, hogy átérezze teljesen Julia Quinn alkotásait. Aztán azt amit az egészbe beleadunk, gondolom az adja meg az egésznek azt a narratívát, amit mind szeretünk és ismerünk, mint a könyvek rajongói. Szóval esetleg egy kis visszatekintés vagy valami?

Anthony története szívszorítóan zárult az első évadban, ami egy kicsit más, mint, amit a második könyvben találunk róla, Siena miképpen bonyolítja a dolgokat? Már agyaltál ezen?

JB: Igen. Nagyon jót beszélgettem erről Chrisszel. Ötleteltünk, hogy milyen lesz ez az érzelmi utazás. De minden így adott értelmet számomra, mert Anthonyt a kezdetektől érhettem meg. Vicces volt, amikor néhány barát megnézte és azt mondták: „Ó, egek, ez a férfi igazán kellemetlen és szörnyű.” Ami meg is lepett. Úgy értem természetesen ő ilyen. De a karakterek alakításának a legjobb módja, ha nem teszünk rá megjegyzéseket vagy nem ítéljük el őket. Így érhetjük el a legjobb előadásokat. Sokat elmondd ez az uralkodó rétegről és a férfitársadalomról, aminek mindenképpen szerepelnie kell az előadásban. De a tapasztalataim alapján igazán megértem őt, hogy honnan jött. Szóval ez a szívfájdalom, azért is fontos, mert a szerelem néha a kétségbeesésből alakul ki. Nem mindig, de úgy érzem, hogy a kortársaim között ez nagyon is gyakori tapasztalat, hogy így gondolom: „Nem ő a megfelelő ember a számomra. Nincs igazam. Velem van a gond; a szerelem nem való nekem.”

Anthonynak el kellett jutnia egy olyan helyre, ahol azt gondolja, hogy nem elég jó. Nem tud saját magára sem vigyázni, nem, hogy egy hölgyre. Mindent megtett, hogy jól cselekedjen, főleg a halott apja miatt, aki egy hatalmas árnyékként vetül az egész családra, de különösen Anthonyra. Nagyon jó kiindulási hely, hogy kiaknázzam innen a dolgokat. Anthony valami különlegeset képvisel. Mert ha már mindenki körül legyeskedik…akkor itt volt a lehetőség megmutatni valamit, ami kicsit jobban elmagyarázza ezt az egész férfiasságot. A kétségbeesés és a szeretet közötti határ. Amikor valaki miatt eljut arra a töréspontra és amikor tényleg elhagyják őt talán, akkor valaki más jöhet az életébe, aki mellett kivirágozhat.

Mesélnél nekünk valamit Kate Sheffieldről?

JB: A könyvek alapján beszélhetek róla. Annyit tudok mondani, hogy remélem, hogy Anthony találkozik valakivel, aki ugyanúgy elgondolkodtatja és sértegeti őt. Remélhetőleg ő lesz a közönség szóvívője és aztán együtt találnak ki valamit.

Felfrissítetted a krikett tudományod vagy a pall mall játéktudásodat, aminél a rajongók egyik kedvenc jelenetére utalnak a második könyvből?

JB: Elhoztam a kedvenc ütőmet, úgyhogy dolgozok rajta. (Nevet) Alig várom, hogy újra lóra ülhessek. A felkészülés már megkezdődött. Csiszolódom és már elkezdtem gondolkozni a dolgokon, már volt pár kellemes beszélgetésem és vannak fizikai dolgok, amikre fel lehet készülni.

 A régenskori szakállad megnőtt az első évad alatt. Mekkorával kezded a második évadot?

JB: Rosszul kezdtem kicsit. Mert volt egy találkozóm a sminkessel és így voltam vele; „Jó, mostantól csak hagyjuk.” És aztán fura módon, nem is tudom mi történt ebben az évadban, talán kicsit férfiasabb lettem, de a szakállam elég gyorsan megnőtt. Szóval visszaveszek belőle és azt hiszem ezentúl minden héten fogok borotválkozni. Így, amikor meg lesz a forgatás tényleges kezdési időpontja, akkor talán képes leszek elköteleződni. De ki tudja, hol kötök ki idén? Minden évad más. Talán nagy bajuszom vagy kecskeszakállam lesz?

Mit árulhatsz el a második évadról, mire számíthat a közönség?

JB: Mindenkitől rengeteg mindent várhatnak. Olyan csodás bemutatkozása volt ennek a világnak Daphne és Simon révén. Annyi zseniális karakter van, akikkel olyan sok minden történik és így én annyit mondhatok, hogy ne helyezd magad kényelembe és ne gondold, hogy tudod, mi fog történni. Mind visszatérünk a romantikába, remélhetőleg a következő Karácsonyra, esetleg kicsit később.