2. évad

Ma egy interjút és fotósorozatot hoztam el nektek Claudia Jessievel (Eloise Bridgerton), amit a The Times Magazin készített vele. Az interjúban kicsit beszél a második évadról és, hogy milyen Jonathan Baileyvel dolgozni, aki most a 2. évad egyik főkaraktere:

Arról nem tud, hogy a későbbiekben Regé visszatér-e, amire egy elég diplomatikus választ adott.

„Nem is lehetnék hálásabb, hogy Jonny Bailey (aki a legidősebb testvért, Anthonyt formálja meg) – van a középpontban. Olyan káprázatosan végzi a munkáját, amit irigylek is tőle. Felesleges mondogatnom, hogy milyen jó színész.”

Bár Jessie sokat nem árulhat el a második évadról, aminek a forgatása jelenleg is zajlik, azért beszél egy kicsit a karakteréről:

„Láthatjuk, hogy kiteljesednek azok a dolgok, amiket szeretünk Eloiseban, – a felfedezés vágya, a kíváncsi elméje.”

És mivel Eloise kénytelen „debütálni” a társaságban, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez Jessie szezonja lesz.

Egy olyan korszakban, ahol a házasság és a gyermekek szülése a nők feladata, így Eloise karakterének önállósága, a kalandéhsége és intellektuálisa egy kicsit a „Bloomsbury” elvre hajaz, ami által a karakter nagy rajongótábornak örvend.

Jessie ezt nem tudatosan választotta:

„Érdekesnek tartom, hogy láthatjuk ezt a fiatal nőt, aki nem úgy táncol és jár, mint a többi lány és akinek nem ugyanazok a vágyai, mint amire az abban a korszakban élő nőket tanítják, így neki elég különös lelke van.”

És akkor ott vannak még a ruhák – rengeteg csipkével, empirikus vonalakkal, fűzőkkel és mély dekoltázst mutató darabokkal. Az első évadra 7500 ruhát terveztek és készítettek el kézzel.

„A jelmezek még szebbek (ebben az évadban). Már háromszor fakadtam sírva, mert el se tudtam hinni, hogy milyen csodákat viselek. A ruhák egyik mintától a teljes ruhatárig változnak nap, mint nap.”

Számos társadalmi szokás még mindig kihívást jelent számára:

„A Bridgertonok remetéje vagyok. Nem igazán bírom a nagy partikat. Inkább folytatok mély beszélgetéseket egy barátommal és szívok el pár cigarettát.”

Több pánikrohama is van. „És rengeteg utóhatást is átélek.”

Komoly depressziója is van, 17 éves korában pedig öngyilkos akart lenni:

„A 20-as éveim elején voltak furcsa pillanataim. Természetesen senki sem mentes erre, de azt hiszem én hajlamosabb vagyok. Sokunk kicsit érzékenyebb. Az enyém már akkor beindul, ha kenyérpirító be van kapcsolva, nem kell hozzá egy egész tűzvész.”