Összegyűjtöttük nektek az első évad forgatása alatt készült kulisszák mögötti képeket és a Bridgerton sorozat előtt minden karakterről kaptunk egy „bemutató” videót, amiket szintén elhoztunk nektek. A képtárunkba 316 kép került fel.
A Bridgerton egyik rendezője, Julie Anne Robinson mesél arról, milyen volt az erotikus jeleneteket, a báli és a lovas jeleneteket felvenni a színészekkel és hogyan zajlott a szereplőválogatás.
Egy forgatásról jöttem és nem igazán akartam beleugrani semmibe, mert fáradt voltam, de elolvastam a forgatókönyvet. Szeretem Chris Van Dusent és Betsy Beers az egyik kedvenc producerem, akivel eddig együtt dolgoztam és pont nyár is volt Angliában, így csodaszép volt minden.
Amikor először találkoztak Shonda Rhimesszel és Betsy Beersszel, hogy a szereplőválogatásról beszéljenek, már akkor eldöntötték, hogy egy sokszínű csapatot szeretnének, így nem is volt szinte kérdéses, hogy Charlotte királynő színes bőrű lesz.
Ebből a jellegzetes vízióból és szereplőválogatási döntésekből bontakozott ki az egész. Ez nem egy megkülönböztető casting volt, hanem nagyon is konkrét választások. Shonda mindig is meg akarta szerezni Regét, de akire a legbüszkébb vagyok a szereplők közül az, Phoebe, mert az ő szerepére nagyon sok embert néztünk meg. Láttam a felvételét és engem azért fogott meg, mert annyira elragadó.
Regé és Phoebe egyből egymásra hangolódtak, így sikeres volt a meghallgatás és egy varázslatos párt alkottunk, akikkel együtt dolgozhattam. Érdekesség Regében, hogy sosem képzeltem őt el szexszimbólumként, remélem ezzel nem sértem meg, mindig is egy komoly színésznek tartottam, elkötelezettnek, igazi szakmabelinek. És nézzetek rá, egek. Remélem ő lesz a következő James Bond.
Az erotikus jelenetek aprólékos előkészületekkel jártak, amiket a Howard Kastélyban vettek fel.
Fontosnak érzem, hogy ezekben a jelenetekben is kényelmesen, magabiztosan érezzék magukat a színészek. És meg kell tanulniuk, hogy mikor mit tegyenek, mit vegyenek le és hol. Egy koordinátor segít nekik, akikkel átbeszélik a jelenetet és betanulják, majd megmutatják és ha kell valamit változtatni, akkor pontosan úgy meg tudom beszélni ezt Lizzyvel, mint egy kaszkadőr koordinátorral. Kihívás volt ezeket elkészíteni, mert mindegyik jelenetnek valamit el kellett mesélnie és ezt szavak nélkül, ezért büszke vagyok a munkámra, hogy ennyire érzékire sikeredett az egész.
A helyszíneket előre lefoglalták, hogy forgatni tudjanak ott, mert már szinte hónapokkal előbb minden nagy vidéki háznak betelt a foglalása. Robinson angol háttere sokat segített a forgatási helyek fellelésében és lefoglalásában.
A Bridgerton-háznál minden nap elhaladtam, mivel arrafelé éltem, de eredetileg ez a Featherington család háza lett volna, de örülök, hogy Betsy és Chris másképp döntöttek. Azért döntöttek így, mert úgy gondolták, hogy a Featheringtonokhoz egy kicsit ridegebb ház illik, nem egy ilyen otthonos, amibe úgy érzed mintha kinyúlna és átölelne.
Két különböző városból rakták össze két különböző házból úgy, hogy a Grosvenor Square nyíljon, mivel a valóságban ez nem létezik.
Sok greenscreenes jelenetet készítettünk. Elég nehéz ennek a megalkotása úgy, hogy odapasszoljanak az emberek is, egy napszakban történjen és illeszkedjen az egész a házakhoz is. Logisztikai szempontból elég trükkös összehozni.
A vizuális effektek a házaktól egészen a statisztákig kiterjedtek.
Azt szerettük volna elérni, hogy minden tánc gazdagnak és egésznek nézzen ki. Rendkívüli ruhakölteményeket viseltek, amik a legapróbb részletekig ki voltak dolgozva. De néha nem volt elég, így kivetítettük őket a zöld háttérre, hogy elérjük azt a teljességet, amit elképzeltünk. A báltermi jelenetnél nem használtuk, de más jeleneteknél volt, hogy igen.
Hogyan döntik el, hogy mi lesz az első jelenet, amit felvesznek?
Kicsi a választék az elején, mint amit az emberek felfognak a gyártás és az ütemezés szempontjából, különösen akkor fontos ez, amikor kevés színész áll rendelkezésünkre, mert addig van idő a többieket előkészíteni (haj, smink), amíg zajlik a forgatása a többi jelenetnek.
Miképp készülhetett el a könyvtári jelenet?
A Reform Clubban forgattunk és itt volt az a jelenetünk Phoebevel és Regével, plusz egy nagy jelenetünk is sok szereplővel, de sajnos ezt a helyet csak korlátozva lehetett látogatni, így gyorsan fel kellett vennünk mind a kettőt, mert erre a két jelenetre ez volt a tökéletes helyszínünk.
Lovaglás, illemtan tanulási folyamatai…
A színészek számára is utazás volt, de számomra is, mert még soha nem csináltam hasonlót ezelőtt. Etikett próbákat csináltunk – olyan sok van, amire egyáltalán nem is gondolsz – megtanultuk, hogyan kell pukedlizni, hogyan kell bólintani. Például van egy olyan az etikettben, amit „levegőnek nézésnek” neveznek. Állsz egy bálteremben és végignézel a szobán, majd valakivel összeakad a pillantásod. Lehet, hogy odabólintasz, de az illető a szoba túloldalán csak elfordítja a fejét, anélkül, hogy tudomást venne rólad. Szeretem ezt, mert amikor ez történik, annál nincs is rosszabb dolog. Mindent a kornak megfelelően próbáltunk megfogalmazni.
A veterán rendező is tanult valami újat a forgatáson.
Az első epizódban, amikor Phoebe és Regé lóháton ülnek és beszélgetnek, ez az a jelenet, ami a kedvencem, amit valaha felvehettem. És akkor fel kellett vennünk a helyszínt és nem is hittem el, hogy milyen nehéz egymás mellé állítani két lovat, így meg lehetett volna egyszerre, de nem. Borzalmas volt.
Báli jelenetek felvétele, milyen volt?
Hihetetlenül nehéz, hosszú és ahogy Chris írta, mint valami montázs. Rétegenként részletes, összetett és az egész teremben lendületes beszélgetések. Ráadásként úgy döntöttünk, hogy nem a fal mellől vesszük, hanem a bálterem közepéből, így pontosnak kellett lennie az egésznek, hogy ki éppen milyen táncmozdulatot hajt végre és mit csinál, mert minden látszódott a felvételen, ezért is gyakoroltak olyan sokat a színészek.
Robinson és a csapata, olyan filmeket nézett meg a ruhák összeállítása miatt, mint a Hercegnő, Háború és Béke, Piros Cipellők és a Marie Antoinettet. De, amíg a Bridgerton figyelemreméltó megjelenésekről és élénk színeiről híres, mégsem ez volt a fókuszpont.
Nem akartuk, hogy a ruhák vegyék át a történetet.
Miért mai slágerzenéket komponáltak át a sorozatba?
Már a kezdetektől tetszett ez az ötlet és szerencsére Shondaland is benne volt. A táncosokat kortárs zenére koreografálták, de a korszak zenéjére is lehetne táncolni, ha kicsit átvariáljuk. Számos lehetőségünk volt, hogy játszadozzunk ezzel, főleg az utómunkálatoknál derült ki, hol is kell még finomítani vagy kicsit felpörgetni a dolgokat. Kicsit lendületesebb lett az egész és minden színésznek be kellett tanulnia a koreográfiát is, akik akkor értették meg, hogy nem egy korabeli műsort csinálunk pontosan, hanem kicsit valami mást.
Ma egy újabb interjút hoztunk el nektek Phoebe Dynevorral, Daphne megformálójával és Regé-Jean Pagedzel, Simon Basset megformálójával, amiben beleshetünk az első évad kicsit szaftosabb részleteiben általuk.
Valentina Valentini: Az első jelenet, amit forgattatok az egy intenzív szerelmi jelenet volt. És itt is vagyunk, ironikusan, ezzel kezdeném az interjúnkat – ne haragudjatok!
Regé-Jean Page: Úgy érzem, ez a megfelelő pont, ahol kezdhetjük. Az a jelenet a sorozat egy jelentős része. A könyvtárban van, így egyszerre írói és érdekes – minden, amit egy szerelmi történettől elvárhatunk.
VV: Főleg egy olyantól, ami romantikus regényen alapszik.
RJP: Pontosan, úgy értem, Phoebe tényleg egy állványon áll.
VV: Nem túl intenzív vagy megfélemlítő színészként egy ilyen meghitt pillanattal kezdeni, mint ez?
Phoebe Dynevor: Regének és nekem sok időnk volt a felvételek előtt, hogy megismerkedjünk egymással. Jack Murphyvel a próbák, a tánc koreográfusunkkal, nagyon hasznosak voltak számunkra ezek, mert már kellett egy kicsit játszadoznunk az intimitással. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy érzem, hogy akkor már eléggé kényelmesen éreztük magunkat egymás társaságában.
RJP: (Nevet). Igen, jól emlékszik. Mindketten jól éreztük magunkat és tudtuk, hogy ezt fogjuk csinálni egy ideig, ezért csak fejest ugrottunk benne. Néha könnyebb egy kicsit sokat követelő helyen kezdeni, mert akkor már minden megy, mint a karikacsapás onnan. Ahogy Phoebe már említette rengeteg táncpróbán vettünk részt és ezek sokszor intim pillanatokat szülnek. Ebben a társadalomban a táncparketten lehet flörtölni, felfedezni, hogy milyen a kapcsolat köztük, amikor is együtt mozognak. Így a szex jeleneteket kicsit kevésbé éreztük már intenzívnek.
VV: Ez nem csupán egy szerelmi történet, ahol két ember egymásba szeret. Úgy gondolom, hogy sok mindent elárul arról, hogy mi magunk mennyire szeretjük saját magunkat.
PD: Daphne útja teljesen a saját magad elfogadásáról és a felnőtté válásról szól. Olyan időben él, amikor is nincs meg az a luxus számára, hogy rátaláljon önmagára – egy gyerek volt, akit hirtelen a házassági piacra lökik, hogy találjon férjet magának. Utazásának egy részét a Simonnal való kapcsolata segíti, még a romantika ellenére is, mert ő nem a család tagja és nincs vele semmi hátsószándéka. Ez az, amit még soha nem tapasztalt meg. Igen, meg is szerzi a férfit és ez egy romantikus történet számára, de a szezon azzal zárul, hogy nemcsak a férfira talál rá, hanem saját magára is és tudja, hogy milyen nőnek lenni, akinek hatalma van.
RJP: Úgy gondolom, hogy a férfiak gyakran kitérnek az ilyen típusú történetek elől, de szerintem Simon számára is a felnőtté válásról szól, de ő nem így gondolja. Azt hiszi, hogy már rég felnőtt, hogy teljesen kialakult és, hogy érett férfi, aki tudja, hogyan uralkodjon. De valójában meg kell tanulnia, hogy ha bármit nyújtani akar egy fontos nő számára, mint Daphne, akivel még az elején vannak – ne feledjétek ki vált belőle a végére – meg kell találni az utat, hogy szeresse önmagát és valami értékeset adni annak, aki valóban szereti. Az elején úgy érzi, hogy ezt nem tudja megtenni, annak ellenére, hogy mert szerinte ő már nem változik. Van valami nagyon klassz abban, hogy ezt vizsgáljuk egy férfi negatív hős szerepét, mi ebben a vonzó és mi az ami nem, de szükség van rá, hogy ezt feltárjuk, mielőtt vonzóvá válnának és hőssé válnának a történetben. Mit is kell áttörnie Simonnak, mielőtt valójában annyira érett felnőtt lenne, mint amilyennek hiszi magát? Hát eltart egy ideig, mire eléri.
PD: Nagyon remélem, nem bánod, hogy a nevedben beszélek, Regé, de amikor újra megnéztem, érdekes volt rájönni, hogy Simon az a merész őstípus, akit a nők szexinek találnak. Szeretjük ezt a titokzatosságot, szexiséget, de ezek mögött veszélyes dolgok állnak: az az oka, annak, hogy ilyen, mert valójában nem is ismeri önmagát.
RJP: Így van. Ez a felfedezés, hogy sem a sötétség és sem az összetörtség nem szexi. Az tény, hogy Simon rendkívül intelligens és nagylelkű, csak még nincs ötlete, hogy ehhez hogyan is férjen hozzá. Az erő és a stabilitást felhője mögé bújik, ami teljesen erőltetett. Képes-e kiépíteni az emberség, a nagylelkűség és a szeretet szilárd alapjait, miközben lebontja ezt a hamis erőt, hogy megtalálja mindazt, ami valójában vonzó ezek alatt? Akkor fogja megtalálni az igazi erőt.
VV: Az önkielégítést már jól dokumentálták a férfiak és a serdülő férfiak számára a filmekben és a sorozatokban, de a nőknél és különösen a fiatalok számára – szinte most láthatjuk ezt a képernyőn. És azt hiszem, a Bridgerton nagyszerű munkát végez annak kiemelésében, anélkül, hogy esetlen lenne. Mi a véleményetek erről a kicsi, de fontos részletéről a történetnek?
PD: Ez nagyon elengedhetetlen volt Daphne karaktere miatt, az utazása és annak megértése érdekében, hogy teljesen megérthessem őt. Kezdetben Daphne szexuálisan teljesen el van nyomva. Valószínűleg sok másik nő is ebben a világban ezen a téren elnyomva volt, mert csak annyit tudott, hogy egy férfinak lehet benne öröme. Az, hogy Daphne találkozik valakivel, aki segít megtanítani ezt magáról és teret ad neki, hogy így is felfedezhesse önmagát, ezért nagyon szerencsés. Számomra ez a része nagyon fontos volt. Arról is szól, hogy a közönség megkapja a női figyelmet is. Mint abban a bokszjelenetben is, ahol Daphne, Simon herceget nézi a mérkőzés közben. Akkor még nem jöttem rá, milyen fontos, de így visszanézve már igen. Adott egy nő, akkor fedezi fel igazán a szexualitását – nézi, ahogy ennek a férfinak megfeszülnek az izmai. Amikor felnőttem, ez csak fordítva volt: a nő meztelenül száll ki az ágyból és a férfi legelteti rajta a szemét, miközben az az ágyban fekszik, de ezúttal Daphne figyeli őt.
RPJ: Ez egy fő témája a sorozatnak és azt hiszem, hogy ez egy olyan üzenet, amelyre a férfiaknak fel kéne ugrania – hogy a nők szexualitását nem a párkapcsolatban élő férfi szeszélyei szerint látják. Ha a férfiak nem lépnek és ezt együttműködésként kezelik, akkor a nők tökéletesen képesek arra a férfiak nélkül is. Úgy érzem, ezek, mint pozitív dolgok, amiket fel kell tárnunk.
VV: Simon és Daphne első-találkozása, olyan klasszikus – ahogy egymásnak ütköznek, szó szerint. Volt már ilyen találkozásotok a saját életetekben, amiket elmesélhettek nekünk?
PD: Nem igazán tudom, mi az az első-találkozás. (Nevet). Ez valami amerikai kifejezés?
RJP: Ez sok romantikus komédiában van, ahogy így találkoznak és ez aranyos.
VV: Igen, lényegében ez. Jó példa erre a Sztárom a párom, amikor Julia Roberts és Hugh Grant egy saroknál sétálnak egymásba és narancslevet önt rá.
PD: Nem tudom, mi az ellentéte a első-találkozásnak – a rossz-találkozások? Az enyémek azok voltak. Szeretnék én is ilyen találkozást.
VV: Tetszik, hogy egy új kifejezést alkottunk. Regé – van valami jó első-találkozásod vagy rossz?
RJP: Rengeteg rossz találkozásom volt. A színészé válás öröme és az álomvilág, amiben vagy az csak annyira elbűvölő, hogy, ezt akarod a való világban is. De nekem ez sosem jött be – mindig rossz dolgokat mondok, a kétbalkezes vagyok és 100%-ig félre mennek a találkozásaim.
VV: Oké, akkor hát vissza Daphnehoz és Simonhoz! Gondoljátok van egy meghatározó pillanat, amikor egymásba szeretnek? Bár valószínűleg a két karakternél ez eltérő.
PD: Szerintem Daphne számára rengeteg pillanat volt. Valószínűleg az első pillanat az első epizód vége, amikor táncolnak. De azt hiszem, hogy ő olyan határozott, hogy eléggé magában tudja ezt tartani. Gondolom a legnyilvánvalóbb pillanat a galériában volt, amikor Simon édesanyja kedvenc festményét nézegeti.
RJP: Simonnál, talán egy bálon – nem emlékszem melyiken – ahol buta gyerekként viselkednek. Van egy pillanat, amikor rájön, van egy személy, akivel egészem véletlenül alakult úgy, hogy nyitott, őszinte és teljesen kiszolgáltatott lehet. Nem hiszem, hogy Simon sebezhető lenne, de a sötét, titokzatos, megtört ember őstípus lényének magját nézve, anélkül nem lenne teljes. Amikor Daphneval van, akkor válik kiszolgáltatottá, amit ez a része hoz ki belőle. Szerintem véletlenül szeret bele Daphneba a bál kellős közepén.
PD: Melyik bálon?
RJP: Ahol papagáj volt. Emlékszel arra a vérengző papagájra? Nem fogta be egész nap.
PD: Nem, az egy másik volt. Olyan sok bál volt! Arra gondolsz, amikor kuncogunk, amikor bejön a Herceg és elkezdünk…
RJP: Igen, erről beszélek! Olyanok voltunk, mint a szemtelen gyerekek, azon a bálon.
VV: Örülök, hogy rájöttetek melyik bál volt az. Ha már a kihívásokról beszélünk – melyik jelenet volt a legnehezebb jelenet számotokra?
RJP: Phoebe az élet minden területét olyan könnyeddé teszi.
PD: Oké, ez egy kicsit gúnyosan hangzott, de bevállalom.
RJP: Valóban nehéz megválaszolni. Mindketten gondolkoztunk ezen, hogy melyik a legnehezebb jelenet, mert semmi nem tűnt annak.
PD: Még a bensőséges jeleneteket is könnyű volt felvenni, mert pontosan tudtuk, mit csinálunk – olyan volt, mintha beállítottunk volna egy mutatványt. De azt mondom talán az egyik szexjelenet, ami most eszembe jut, a hatodik epizódban, amikor kint vagyunk, esik az eső, hideg volt és ettől borzalmasan éreztem magam.
RJP: Őszintén, attól még nem jelentette azt, hogy esni is fog.
PD: Esőgépünk is volt. Nem emlékszel rá?
RJP: Ahol kint voltunk a kastélynál? Mielőtt bementünk a kertbe?
PD: Nem, nem. A kerti szexről beszélek. Nedves hajjal…és a kertben szexeltünk!
RJP: Ó, a paviloni szex.
PD: Igen. Nyomorultul voltam. Úgy éreztem, mint: „Gyerünk vegyük fel ezt, hogy pizsamába bújhassak és ihassak végre egy forró csokit.”
VV: Ha ti kérdezhetnétek a karaktereitekkel kapcsolatban, mi lenne az?
RJP: Annyi időt töltöttünk együtt, hogy elég jól ismerjük a másik útját. Phoebe még párszor beszélt Simonról is ebben az interjúban és azt hiszem néha Daphne lábujjára léptem.
PD: Nagyon jól emlékszem, hogy vitatkoztam veled a karaktereinkről. Emlékszel rá?
RJP: Nem is fogok ezzel kapcsolatban érvelni – volt egy kisebb nézeteltérésünk, amiben igazam volt.
PD: Arról vitatkoztunk, hogy a karaktereinknél kinek van igaza és ki téved.
RJP: Valószínűleg épp átmentünk Ross és Rachel féle szünetet tartottunk.
VV: Várjatok, mi is volt ez a kisebb nézeteltérés?
RJP: Már a kezdetektől, amikor mondtam, hogy „nem akarok gyerekeket” és ezt, ha félreértetted, az a te dolgod.
PD: És nemet mondtam, mert nagy különbség van aközött, hogy nem akarsz gyereket vagy hogy nem lehetnek gyerekeid.
VV: Ez jó. Ti is arról vitatkoztok, mint a karaktereitek?
PD: És ez nem is színészkedés volt – tényleg vitatkoztunk.
RJP: Lehet, hogy egy kicsit idegesítettelek vele.
VV: A Bridgerton rajongói tábora hatalmas és megszámlálhatatlan. Milyen egy olyan sorozatban lenni, ahol már ez megvan?
RJP: Nagyon jó. Olyan mintha egy focicsapat tagja lennék és van egy stadionod tele szurkolókkal, akik felvidítanak és meg kell tenned azokat a dolgokat, amiket várnak és szeretnek. És közben új dolgokkal meglepni őket. Nagyon jó, hogy az emberek neked szurkolnak és szenvedélyesek. Feltölti az embert.
PD: Ez igaz. De van egy kis nyomás az emberen, mert szeretné, hogy szeressék a karaktert, akit életre kelt. Csak reméled, hogy imádják, amit a „karakterükkel” tettél, mert határozottan voltak regények, amiket olvastam és megnéztem az adaptációt és így reagáltam: „Ó, nem erre számítottam.” Benne voltam és remélem, hogy sikerült teljesítenem.
Amióta kijött a Bridgerton sorozat, a készítők elkezdtek hozzá kiadni a Hogyan készült? videókat. Elsőként a hogyan készültek a régenskori ruhák kulisszák mögötti videóját kaptuk meg, amiben Ellen Mirojnick jelmeztervező vezet be minket a modern elemekből álló ruhák és luxus kiegészítők világába.
A második videóban az első évad előkészületeibe tekinthetünk be, közben a színészek mesélnek a karaktereikről illetve a készítők arról, hogy milyen volt a sorozaton dolgozni.
A többi videóban pedig a táncpróbák kulisszái mögé leshetünk be. A sorozatban az összes táncjelenetet Jack Murphy koreografálta.