Phoebe Dynevorral, a Bridgerton sorozatban Daphnet megformáló színésznővel készített egy fotósorozatot és interjút a Glamour Magazin, amiben pár szóban megemlítik a második évadot és Dynevor mesél arról, milyen az élete a a sorozat megjelenése óta.
Kezdjük a nagy hírrel: A Netflix bejelentette a Bridgerton második évadát. Hogyan érzel ezzel kapcsolatban?
Phoebe Dynevor: Izgatott vagyok, hogy visszatérhetek. A karantén alatt, semmit se dolgoztam szinte, így olyan álomszerűen tekintek vissza az első évadra. Csodálatos élmény volt és tudni, hogy folytatódik ez igazán jó hír.
Jelenleg elég nehéz, mert bármire is nehéz előre tekinteni, mivel az egész világban nem tudni, hogy mikor térhetünk vissza a normális kerékvágásba, így olyan mintha nap mint nap úgy élnél, hogy csak előtted lebeg a normális élet fogalma. Nagyon jó, hogy mindenképp elkészül – annak ellenére, hogy nem tudni biztosat, hogy mikor.
Nyilván még korai beszélni erről, de mit vársz, mi fog történni Daphneval a második évadban?
PD: Valójában semmit sem tudok. Ezt eléggé titkosan kell kezelnünk. De jó lenne látni, hogy jobban belefolyik majd Anthony szerelmi életébe, mert szerintem itt az ideje, hogy visszaadja azt, amit a bátyja csinált az első évadban. És még többet szeretnék felfedezni Daphne és Simon kapcsolatából. Tetszett, hogy happy enddel végződött, de az élet nem mindig ilyen. Szeretném látni milyen akadályokat kell leküzdeniük együtt.
Az első évad nagyjából arról szólt, hogy Daphne anyává akart válni és az utolsó részben szül is. Ebből van bármi, amit mondanál?
PD: Igen, szívesen látnám őt anyaként is. Az első évadban láthattad Daphnet nővé érni és ebbe igazán bele kellett vetnem magam. De ki tudja? Biztos vagyok benne, hogy egy szülőnek meg vannak a maga akadályai, kihívásai. Olyan nehéz megmondani mert az első köteten kívül nem olvastam el a könyveket. Habár…abban sem vagyok biztos, hogy teljesen a könyvekre alapozzák az egészet. Valójában fogalmam sincs mire számíthatok.
A sorozatot sokan várták. Voltak ezzel kapcsolatban elvárásaid? Úgy értem ez egy Shonda Rhimes féle Netflix sorozat. Valószínűleg sláger lesz. De milyen volt a felfogásod ezzel kapcsolatban, amikor elkezdtél forgatni?
PD: Amint látod, hogy Netflix, már előre tudod, hogy sokan fogják látni. Ez egy hatalmas platform. Tudtuk, hogy az emberek meg fogják nézni és hogy már van rajongótábora, mivel sokan olvasták már a könyveket. De ez a berobbanás igazán váratlan volt.
Emlékszem Jonathan Bailey – aki a bátyámat alakítja – és beszélgettünk róla korábban, hogy mi a fenét is csinálunk. Olyan más és új érzés volt. Nem is voltunk abban sem biztosak, hogy ez egy korabeli dráma vagy milyen korban is játszódik pontosan, főleg, hogy modern zenéink is voltak. Teljesen vakon forgattunk és reménykedtünk a legjobbakba, hogy mégis mi sül ki ebből az egészből. Amikor végül megláttam az egészet, így éreztem, hogy „Ó, ez igazán jó!”. De ekkora sikerre nem számítottunk. Örülök, hogy egy ilyen időszakban örömet okozhattunk az embereknek. Ezt szeretem egy sorozatban.
A Netflix számításai szerint 63 millió háztartás nézte. Ha lehetne, akkor személyesen is találkoznál ezekkel a rajongókkal? Mit érzel ezzel kapcsolatban?
PD: Igen, elég fura. Soha nem ismertek fel eddig, mert eddig kimentem néha anyukámmal, apukámmal vásárolni is. Kedves, de furcsa is a családommal lenni. Megtapasztalom mellettük ezeket, de néha úgy érzem; „bárcsak utazgattam volna és magam tapasztalhatnék meg mindent.” De jelenleg ilyen az életünk.
Amikor a világ újra kinyílik és ismert leszel vagyis már az vagy, erre felkészültél?
PD: Furcsa, ugye? Nem hinném, hogy erre fel lehet készülni. Rajtam kívül senki sem tudja igazán, hogy ki vagyok, így nem igazán változott semmi. Szerintem meg kéne ezt tapasztalnom. Még mindig nem hiszem, hogy a premier ekkora sikert jelentene számomra – mert olyan mintha csak a családom, a barátaim, a stábtagok és színésztársaim látták volna a sorozatot.
Láttad a mémeket? Chloe Fineman is a Saturday Night Liveból is megemlítette az instagram oldalán.
PD: Sok mindent láttam. Követtem Chloet már, azelőtt is, mielőtt közzétette volna, így ki is került az oldalamra. Senki sem jelölt meg vagy bármi. Így nagyon is izgalmas volt. Tetszik, hogy az emberek így ki tudják hozni a dolgokból a vicces oldalt. Ez nagyon sok ember kreatív oldalát mutatja be és szerintem ez igazán kedves. Azt hiszem szuper ilyeneket látni.
Kicsit térjünk vissza a sorozatra: Mit éreztél amikor megkaptad a szerepet? Ünnepeltél vagy olyan volt, mint egy másik átlagos nap?
PD: Az emlékezetembe van az a nap. Los Angelesben éltem és a karrierem egy pontján, amikor már feladtam szinte. Haza akartam menni – vissza Manchesterbe – már a repülőjegyet akartam lefoglalni, amikor kaptam a hívást arra, amit Regével olvastam fel. Az időzítés olyan volt, mintha mentálisan bevonzódtam volna. Emlékszem egy barátommal kávéztam éppen és azt mondtam neki: „Ha ez nem sikerül, akkor nehéz lesz.” Volt néhány hívásom, hogy elrendezzem a dolgaim, ezért is gondoltam, hogy nem fog sikerülni és ez rendben is van. Hazamegyek Manchesterbe.
És akkor hívott a menedzserem, aki ezt mondta: „Csak, hogy tudd a Netflix bármelyik percben hívhat.” Miután közölte a hírt, kicsit zavarba ejtően felsikkantottam. Felhívtam anyukámat – olyan hajnali 4 óra lehetett ott – de nem hiszem, hogy a családom azon az estén aludt bármennyit is. Nagyon izgalmas volt. Masszázsra foglaltam időpontot, hogy úgy általánosságban megszabaduljak a stressztől és mindentől – és szinte rögtön mennem kellett, hogy meg tudtam a hírt. Ez volt az utolsó dolog, amit meg akartam csinálni, mert annyira felpörögtem. Az egész masszázs nem tudtam végigvárni.
Néha a meghallgatásokra készülve saját magadnak sem akarod beismerni, hogy ez az amire mindig is vágytál. De legbelül tudtam, hogy már kétségbeesetten vágytam, Daphne szerepére. Nagyon örültem, hogy életre kelthettem. És akkor természetesen jön a félelem, így érzed, „szent szar, most tényleg meg kell tennem”. A könyveket annyira szeretik és már mindentől félni kezdesz, hogy: „Istenem, meg tudom ezt csinálni?”
Mi segített, hogy legyőzd ezt a félelmet? vagy legalábbis kényelmesebbé vált ez a szerep?
PD: Csak a munkámra koncentráltam. Sok volt a külső zaj és ez az én gondjaimból fakadt. Egy bizonyos ponton félre kellett tennem és a szerepre koncentrálnom. Ezeket mantráztam: „Oké, mégis mit akarok ebből kihozni?, Miként érzem magam Daphnenak, én is a könyvrajongó vagyok?” Folyamatosan ezeket idéztem fel magamba, hogy kizárjam a zajt.
Mit akartál kihozni Daphneból?
PD: Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy szorongással küzd. Ez összekötött vele, mert nekem is van. Minden bele akartam tenni, ami ott bugyogott belül, amit nem tudott kimutatni. Kívülről mindig annyira mást ábrázolsz, mint ami belül van. Kihívás volt úgy kifejezni magam, amit senki más nem láthat. Sok minden szólt a belső működéséről, minden amit érzett és átélt.
Szerintem ez egy korabeli darab modern megközelítése. A szorongással való saját tapasztalataim szerint ez gyakran megnyilvánul, mivel „tökéletesnek” kell látszódnunk. Így tényleg tudtam kapcsolódni Daphnehoz.
PD: Igen, azt hiszem nagyon jól tudjuk rejtegetni. Vagy legalábbis én nagyon jól el tudom rejteni. Volt néhány pillanatom a forgatáson, ahol kellett egy kis szünet. Éreztem a nyomást, hogy én játszom ezt a szerepet és én vagyok a vezetője. Érdekes volt, mert valóban tudtam használni ezt az érzést és bele tudtam tenni a karakterembe. De igen, örülök, hogy ezt felvetetted, mert olyan gyakran láthatjuk…egy régenskori dologban egy igazán összeszedett nőt láthatunk, amiben nincs sok szexualitás. Inkább a férfiak a középpontban. Azt akartam, hogy modernnek érezze magát és legyenek szexuális vágyai, mint nőnek és közben sok minden dúljon benne a felszín alatt.
Amikor a Glamour kérdezte a sorozat intim részeiért felelős koordinátort, Lizzy Talbotot, arról beszélt, hogy ez a része mennyire fontos a sorozat női szemszögből közelítse meg a szexet. Szerinte a maszturbációs jelenet volt az egyik legnehezebben összehozható, mert nem volt jelen a partner, akivel együtt dolgozhattál volna. Le volt nyűgözve a megközelítésedtől.
PD: Ez volt a legnehezebb jelenet. Ez elárul azért valamit, mert rengeteg nehéz jelenet volt. Nagyon is sebezhetőnek érzed magad az ilyen jelenetekben. A meghitt jeleneteket igazából olyan „mutatvány” féleségként készítettük el – letakartak minket, jóga kellékek és mindenféle dolgok vannak közöttetek, amitől nem érzed úgy mintha kiszolgáltatott lennél. Biztonságban érzed magad. Annyiszor elpróbáltam Regével, hogy mindketten tudtuk, mit is kell csinálnunk. Nagyon is kézenfekvő volt.
De magammal már más dolog. A színpadi utasítások nagyon is konkrétak: orgazmust kell csinálnod. Nehéz dolog próbálni, de nem így kell, csak csinálni. Mindig is visszatérek ahhoz a tényhez, hogy Lizzy a helyszínen volt és ha lett volna a helyszínen intim részért felelős koordinátorunk, akkor a rendező jött volna oda és mondta volna meg mit csináljak. És ez kínos lett volna. Annyira biztonságban éreztem magam Lizzyvel, hogy ha valami rosszul sikerül, akkor a rendező először hozzá ment volna és nem hozzám. Azt hiszem egy borzalmas tapasztalat lett volna, ha ő nem áll mellettem és segít. Senki sem akarja, hogy megmondják neki, hogyan érje el az orgazmust, főleg nem egy férfi szájából.
Mesélj többet arról, hogy milyen volt Regével dolgozni. Amikor először találkoztál vele, mi volt az első reakciód?
PD: Hogy ő a tökéletes Simon. Nagyon udvarias és úriemberként viselkedik és úgy mindenbe, mint Simon, habár Simon sokkal több, mint udvarias és úriember. De Regében határozottan meg volt egy nemesember nyugalma. Rögtön láttam.
Azt hiszem nagyon is jól dolgoztunk együtt és sokat tanultam tőle. Különböző színészi stílusunk van, ezért ebből a szempontból ellentétei vagyunk egymásnak. Mindketten ugyanazon az oldalon állunk a szereplőkkel kapcsolatban és a kapcsolatukkal kapcsolatban. Szerettem vele dolgozni.
Azt mondtad más a színészi stílusod, van példa rá, amikor összekülönböztetek?
PD: Gondolom, amikor a színészi stílusokat említem, akkor arra gondolok, hogy Daphnet milyen szemszögből közelítem meg – meglehetősen nyitott, befogadó és élénk. Simon valahogy az ellenkezője. Gondolom a forgatás miatt összehangolódtunk, hogy kicsit hasonlók voltunk a forgatáson, de úgy érzem ez jót tett a karaktereinknek.
Sokat tanultam tőle, abból ahogy dolgozik. Korábban ő már dolgozott Shondalanddel, a For the People projektben, így tudta, hogyan is működik az egész és mit is akarnak. Érdekes volt megtanulni ezt is.
Tudom, hogy lovagló leckéket és táncórákat kellett venned. Felfedeztél olyan rejtett képességeket, amikről nem tudtál?
PD: Jobban tudok táncolni, mint gondoltam! És mindig azt mondtam, hogy nem szeretem a lovakat és félek tőlük. De a meghallgatáson mikor megkérdezték, hogy „Lovagoltál már korábban?” és így éreztem: „Ó, igen. Annyit lovagoltam már és tökéletes lennék a szerepre!” Nagyon megszerettem a végére a lovaglást és szívesen visszaülnék a lehető leghamarabb, mert jó móka volt. Nagyon is késznek éreztem magam a házassági piacra lépésre, amikor befejeztem mindent.
Szóval, eltekintve a Bridgerton második évadjától, milyen reményeid vannak a karriered szempontjából? Olyan hatalmas platform, ahol jelenleg dolgozol.
PD: Még mindig valahogy csak tapogatózok. Mindig is sok érdekes projekten akartam dolgozni. Úgy gondolom, hogy Daphne által más szerepet fogok betölteni, ami nagyon is szórakoztató. Csak a kihívásra várok. Szeretnék újra egy színdarabban lenni, ha egyszer kinyitnak végre a színházak.
Van rajtad nyomás, vagy nem tudom valami furcsa érzés egy másik korabeli darab elkészítésével kapcsolatban?
PD: Talán egy olyan szereppel kapcsolatban, ami ellentétben áll ezzel…vagy nem tudom, hogy szeretnék-e egész életemben ilyen időszakot csinálni. De nem mondanék nemet egy nagy szerepre. Nem hiszem, hogy a periódusnak ugyanabban a mezőben kell maradnia. Azt hiszem készülnék egy olyan filmre, ami technikailag ilyen korabeli, de teljesen más időben játszódik, mint a Bridgerton. Arról szól az egész, ami kreatív módon megihlet.
Tudom, hogy lassan lejár az időnk, de egy teljesen dilis kérdéssel kell befejeznem. Amikor a Bridgerton rajongó barátaim meg tudták, hogy veled készítek interjút, az egyik kérdezte, hogy milyen illata van Regének?
PD: Miért kérdezi ezt mindenki? Nagyon, nagyon jó az illata. Soha, de soha nem volt rossz a lehelete és nem is dohányzik vagy ilyesmi. Mindketten sokat kávézunk, így mindkettőknek néha kávé illata volt, amivel semmi gond. Igazából jó értelemben nincs semmi illata.
