A Shondaland a Bridgerton hivatalos gyártója összeszedett hét okot, amiért szeretjük Benedict Bridgertont:

A szenvedély vezérli

Egy olyan világban és családban, ahol a legtöbb ember a felső tízezer szabályainak betartásával van elfoglalva, és elrejti a valódi énjét, nehogy helytelen viselkedéssel vádolják, Benedict nem fél a sablonokon kívül gondolkodni. Visszatartja-e néhány vágyát és véleményét, mert nem biztos benne, hogy mások hogyan reagálnának rá? Hát persze. De ez nem tartja vissza attól, hogy ezeknek az érzéseknek megfelelően cselekedjen. Művész akar lenni, és bár egy kis időbe telik, mire ezt komolyan veszi, mégis ezt az utat követi. Lehet, hogy sok szabadidős tevékenységét titokban tartja, de amikor eljön az idő, Benedict azt teszi, ami jólesik, szórakoztató és fontos a számára. Nyilvánvalóan a „jólesiket” hangsúlyozva.

Elég bátor ahhoz, hogy kilépjen a komfortzónájából

Ez szorosan összefügg azzal, hogy szenvedélyesen éli az életét, de azt is meg kell említeni, hogy Benedict, aki sok korabeli trenddel, illetve a társadalmi osztályához tartozókkal szembeni trendekkel való ellenállásával valószínűleg a Bridertonok közül a legnyitottabbá vált. Lehet, hogy ezért jönnek ki olyan jól Eloisezal – egyikük sem ítéli el a másikat azért, mert másról álmodozik, mint amit elvárnak tőlük. Szeretné megismerni és tanulni azoktól az emberektől, akik mások, mint ő. Valóban meghallgatja, amikor Lord Granville vagy Tilley Arnold elmagyarázza az életfilozófiáját, ahelyett, hogy elítélné őket. Őszintén, van valami szexisebb annál, amikor Benedict ott ül, miközben Tilley arról beszél, hogy a nemnek nem szabadna számítania, ha a szerelemről van szó, és ő nem szól közbe? Elfogadja. Feldolgozza. Rájön, hogy igaza van, és hogy szabadjára kellene engednie a biszexuális hajlamát, és hogy egyszerűen el kellene mennie, és máris hármasban kellene szexelnie vele és Mr. Suarezzel. Még ha eleinte habozik is, minél több embernek és élménynek nyitja meg magát, annál jobban megérti, ki is ő valójában, és annál inkább fejlődik, mint ember.

Pontosan tudja, hogyan kell ugratni a testvéreit

Ahogyan minden jó testvérnek illik. A testvérek ugratása a szeretet nyelve, és Benedict szereti a testvéreit. Megkérdezi Colint, hogy hogyan lehet az, hogy így ment el külföldre, és hogyan térhetett vissza ilyen „izmosan”? Ez a szeretet. Ahogy könyörtelenül piszkálja Eloiset, miközben az első lépéseit teszi meg a házassági piacon? Az is a szeretet. Az a határtalan öröm, amit ez az ember érez, amikor Anthony összeomlik a Katetel folytatott szóváltás során, és az a nulla segítség, amit nyújt, amikor Anthony nyilvánvalóan ki akar szállni a vele való hajszából? Na az igazi szeretet, édes.

De mindig támogatja őket

Benedictre mindig számíthatsz, hogy könnyedebbé teszi a pillanatot, de arra is, hogy kis és nagy dolgokban egyaránt támogatja a testvéreit. Nagy dolgokban, mint például az első évadban, amikor nem értett egyet Anthony döntésével, hogy párbajozzon a herceggel Daphne hírnevének a védelme érdekében, amikor utálta, hogy a bátyja minden percben arra kérte, hogy tegyen meg neki dolgokat, ha meghalna, de soha nem távozott az oldaláról ebben a nehéz időszakban; bármit megtett volna, amit Anthony kért tőle. De kisebb, de ugyanolyan jelentőségteljes dolgokban is ott van: például amikor megmenti Eloiset az első udvarlótól, aki az első bálján közeledik hozzá, vagy amikor tanácsot ad leendő sógorának, John Stirlingnek, hogy legyen bátor Francescával kapcsolatban, vagy amikor egy gyönyörű verset improvizál Anthonynak, hogy előadja egy hölgynek, még azután is, hogy kigúnyolta Benedictet azért, mert szereti a költészetet. Elég állandó támogatója a körülötte lévő embereknek.

Eloise a gyenge pontja

A Bridgerton család első három évadának abszolút legjobb jeleneti azok közé tartoznak, amelyekben Benedict és Eloise szerepelnek. Már csak a hátsó udvaron lévő hinták látványa is könnyeket csal a szemekbe. Ráadásul Eloise fiatalabb nála, és nő, mégis úgy tűnik, hogy Benedict tőle fogad el több tanácsot, mint bárki mástól. (Az a „légy bátor” mantra? Ezt tőle tanulta.) Nem fél megmutatni neki a sebezhető oldalát, amit a testvérei előtt nem mindig tehet meg – a harmadik évadban a hintában ülve vallja be, hogy valójában nagyon keveset tud, de nyitott mindenre, amit az élet még taníthat neki; ez nem könnyű beismerés egy Bridgerton számára. Bár talán a legszebb jelenet a kettőjük között nem a hintán játszódik. Amikor Benedict észreveszi, hogy Eloisenak milyen nehéz nézni Colin és Penelope esküvőjét – meglátja, hogy sír az esküvő alatt -, azonnal tudja, hogy azért, mert úgy érzi, lemarad. Ezúttal ő ad tanácsot neki: „A szerelem nem véges, Eloise.” Ez pontosan az a fajta kedves dolog, amit csak egy nyitott szívű művész, mint Benedict tud előállni.

Érzékeny lélek!

Igen, nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy művész legyél, intuitívnak és érzékenynek kell lenned a világra és a körülötted lévő emberekre, de Benedict veleszületett érzékenysége más módon is megnyilvánul. Minden értelemben érzékeny szíve van. Lehet, hogy gondtalan embernek tűnik, aki élvezi, hogy a „második fiú”, de valójában nagyon is törődik a dolgokkal. Annyira szeretné a családja, különösen Anthony jóváhagyását és tiszteletét. (Csak nézzétek meg az arcát, amikor bevallja, hogy Genevieve Delacroixszal, egy munkásosztálybeli nővel jár, az első évadban.) Emellett sok önbizalomhiánnyal is küzd. Nem volt könnyű számára beismerni, hogy művész akar lenni, mert kitalálta, hogy nem is jó benne (emlékeztek, amikor a vázlatfüzeteit a tűzbe dobta?). Amikor éppen kezd hinni a saját tehetségében, és bátorságot merít, hogy cselekedjen, az imposztor szindróma sújtja, amikor megtudja, hogy Anthony pénzt adományozott annak a művészeti iskolának, amit annyira izgatottan várt, hogy felvegye. Érdekes lesz látni, hogy Benedict érzékenységének mindkét oldala – az a része, amely képes improvizálni azt a szédítő „mi is az, hogy igazán csodálni egy nőt?” verset és az a része, amely úgy véli, hogy valójában kevéssé tud adni az embereknek – hogyan játszik szerepet a szerelmi történetében.

Csak egy vicces srác

Van még valaki, aki időnként szeret véletlenszerűen kiabálni a semmibe: „Mind tanúi lesztek a tehetségemnek!”? Jó, jó, én sem, egyáltalán nem. Benedict egyetlen dicsőséges éjszakája, amikor a második évadban Colin a teájába kevert tudatmódosító szerek hatására teljesen elszállt, eldöntötte a kérdést: Benedict egyértelműen az a Bridgerton, akivel a legszívesebben lógnék. Persze, hihetetlenül izzad, amikor drogozik, de rendkívül ékesszóló marad: „Mintha a csillagok között ülnénk” – mondja a gyertyafényes vacsoráról, amelyet tönkretesz. Ehhez tehetség kell. És egy sorozatban, amely gyakran figyelmen kívül hagyja a „jól érezni magadat” érzést, mint kívánatos személyiségjegyet, azt mondom, ez ünnepelendő!