Luke Newton (Colin Bridgerton), Jimmy Fallon műsorában járt, ahol a titkos Bridgerton kódjukról beszél Jonathan Baileyvel (Anthony Bridgerton) és popkulturális sorokat idéz Colinként:
Jimmy Fallon: Üdvözöllek! Megtiszteltetés számomra, haver. Köszönöm, hogy itt vagy. Gratulálnom kell a Bridgertonhoz. A Netflix jelentése szerint, akik megnézték a harmadik évadot, összesen 223.000.000 óránál tartanak.
Luke Newton: Igen, ez elég durva.
JF: Ez nagyon sok…
LN: Ez nagyon sok óra. Igen.
JF: Az emberek szeretik és téged is szeretnek. Az egyik színésztárad, Jonathan Bailey is volt a műsorunkban.
LN: Szeretjük őt.
JF: Igen, szeretjük. Ő fantasztikus. Valahol olvastam, hogy talán ő inspirált téged a színészkedésre.
LN: Igen, igen. Ez már régóta így van. 10 éves lehettem, mindkét nagynéném musical színházban játszott, és a „A nyomorultak” című előadásban szerepeltek. Mindketten egyszerre játszottak a darabban, és én valószínűleg hetente elmentem megnézni. Valószínűleg túl fiatal voltam ahhoz, hogy megnézzem a darabot. Rettegtem a háborús jelenetekben a durrogtatásoktól. Hátramentem a hátsó sorba és a fülembe dugtam az ujjaimat. A nagymamám segített nekem, áldja meg az ég. És aztán rájöttem, úgy évekkel később, hogy Jonathan Bailey játszotta Gavroche karakterét, aki a kisfiú a műsorban. Hétről hétre néztem, és arra gondoltam: „Szívesen lennék én is ott fent”, „Én akarok lenni az a gyerek”, „Hozzátok le a színpadról és…”
JF: „Majd én megcsinálom helyette, igen.”
LN: Igen.
JM: Soha nem szerepeltél benne.
LN: Nem, a nénikéim, kérdezősködtek, de én már fiatal koromtól kezdve nagyon magas voltam…ahogy idősebb lettem, valahogy egyensúlyba kerültem, de ők azt mondták: „Túl magas, a barikádon kellene állnia egy pisztollyal.”
JF: De most itt tartasz, társszínészként. Johnny ismeri ezt a történetet?
LN: Igen. Ki kell derítenem, hogy valóban láttam-e őt a színpadon. Biztos vagyok benne, hogy a nagyimnak van valahol egy jegye.
JF: Nemrég volt a műsorban, és azt mondta, hogy készített neked egy útmutatót, aminek az a címe, hogy „Hogyan éljük túl a szerelembe esést 82 millió ember előtt”. Segített ez neked?
LN: Igen. Beszéltünk róla. Mindig arról beszélgettünk, hogy lesz belőle egy könyv, amely a Bridgerton testvéreken keresztül öröklődne, de valójában sosem készült el. Az egész csak hangjegyzeteken keresztül történt, mintha csak beszélgettünk volna. Johnny végig mellettem volt. És nem is beszélve arról, hogy nagyon elfoglalt. Tudod, mindenféle munkát végzett. Zsonglőrködött a „Fellow Travelers”, a „Wicked” között, mindent csinált. De végig mellettem volt. Elképesztő volt. Aztán mostanra megállapodtunk abban, hogy minden, ami testvérről testvérre száll, szigorúan titkos. Olyan, mint egy Bridgerton titok. Úgyhogy most átadom annak, aki a következő lesz.
JF: Hogy mit tanácsolnál?
LN: A titkos kód, igen. Például, hogy hogyan lehet túlélni.
JF: Hogy hogyan lehet túlélni ezt az egészet. Úgy értem ez egy jelenség. Emlékszem, itt olvastam emberektől, akik azt tervezték, hogy szabadságot vesznek ki a munkahelyükön, csak azért, hogy megnézhessék a Bridgerton első három vagy négy epizódját.
LN: Ezt igazán nagyra értékelem tőlük.
JF: Éreztél változást, láttál olyan dolgokat, amik…
LN: Igen. Volt egy vicces interakcióm a fodrászommal. Szóval, én csak egy szokásos fodrászhoz járok az utcám sarkán, ahol Londonban élek. És tudod, jól kijövök a fickóval, akié a hely, de nem tudja, hogy mit dolgozok. Nem ismer különösebben jól. Aztán bementem, azt hiszem, pár hete. Volt egy kis szünet a sajtó körút alatt, leültem a székre, és rám mosolygott, és azt gondoltam, „Mi folyhat itt?”, és megkínáltak egy ingyen teával. Én meg azt gondoltam: „Ez elég gyanús.” Azt mondta nekem a fodrász: „Nem tudtam, hogy azt dolgozol, amit.” Erre én: „Ó, hűha, hát oké.” Majd így szólt: „Múlt héten bejött hozzám egy fickó, aki egy bizonyos frizurát kért, és mutatott egy képet rólad.” Elég elképesztő volt.
JF: Kiakadt a fodrászod?
LN: Igen.
JF: Ő az a fickó. Mit mondtál?
LN: Aztán azt felelte neki, tudod, hogy „Én vágtam valójában annak a fickónak a haját. Tudok ugyanilyet csinálni.” És akkor a fodrász így folytatta: „Miért akartad ezt a frizurát? Hol láttad már ezt a fickót?”, erre a vendége: „Nem tudom. A barátnőm küldte a képet, és azt kérte: Ennek a fickónak a hajvágását kérd.”
JF: És tényleg van ilyen. Igen, „Vágasd le ilyenre a hajad. Légy ez a srác.” Van különbség, amikor nyilvános helyre mész? Például, ha sétálsz az utcán…
LN: Igen. Vannak bizonyos pillanatok, mint például, tudod, a sorozat mérete és az őrület, amit a sorozat okoz.
JF: Világméretű.
LN: Igen, igen. És sajtókörúton voltunk. Bejártuk az egész világot. Január 6.-án indultunk el, és ma este ünnepellek, mert az utolsó megálló itt van veled. És milyen különleges is ez az utolsó.
JF: Igen, ez az!
LN: Csodálatos!
JF: De az emberek így reagálnak az egész világon, a különböző országokban is?
LN: Igen, abszolút. Voltam Brazíliában, és a brazil rajongók annyira szenvedélyesek. Nagyon, nagyon szeretik a sorozat romantikáját. És amikor odaértem, ki akartam menni a tengerpartra, és tudod, csak napozni. És sokan szóltak, hogy „Szükségünk van a biztonságiakra Luke mellett. Szükségünk van a biztonságiakra.” Én meg arra gondoltam, hogy Londonban, ha elmegyek egy kávézóba, akkor egyedül vagyok. „Megleszek”, de végül négy biztonsági őrt küldtek velem a strandra napozni, és mind 185 centisek voltak, esküszöm. Mire én azt mondtam: „Biztosan 210 centi vagy, tesó.” Erre ő: „Nem, csak 185 centi vagyok.”
JF: Milyen magas vagy? Mert elég magas.
LN: Úgy, 180 cm magas vagyok. Úgyhogy úgy voltam vele, hogy „Hűha”. Aztán az lett a vége, hogy egy napozóágyon feküdtem, és a négy 186 centis biztonsági őr állt körülöttem. És nyilván az embereknek feltűnt.
JF: Azt kérdezték: „Ki ez a fickó?”
LN: „Ki ez a fickó a négy hatalmas biztonsági őrrel?” Elég vad volt.
JF: Mindenki azt hiszi, hogy bármit romantikusan tudsz kimondani. És olyan szexin. Arra gondoltam, ha adnánk neked néhány véletlenszerű sort a modern popkultúrából, talán be tudnád mutatni, hogy Colin Bridgerton mit mondana, ha Penelopéval beszélgetnek.
LN: Rendben, oké.
JF: Benne vagy?
LN: Igen, megpróbálhatjuk.
JF: Itt vannak a súgókártyáink. Lehetne közben valami Bridgerton hangzású zenét tenni?
LN: Ó, a teljes műsort megcsináljuk. Közelebb teszem a mikrofonomat. Mert kellene…
Colin Bridgerton hangján mondja ezt a sort: „Keresek egy embert a pénzügynél. Vagyonkezelői alap. 195 cm magas vagy 210 cm magas, biztonsági őr vagy. Kék szemű.”
JF: Így beszél tényleg. Mit szólsz ehhez?
LN: „Én csak Ken vagyok. Bárhol máshol 10-es lennék.” Ez azért tetszik, mert Nicola, a színésztársam, a „Barbie”-ban szerepelt. Igen, szóval akár lehetnék Ken…
„Könnyű, mint az egyszer egy…”
JF: Ez egy klasszikus sor.
LN: Igen, imádom! Úgy érzem, csak egyféleképpen lehet ezt előadni, de Bridgerton stílusban próbálom.
„Penelope…szünetet tartottunk!”
JF: Szünetet tartottunk! És ez itt az utolsó. Ha megtennél nekem még egy szívességet, és elmondanád ezt az utolsót, nagyon örülnék neki.
LN: „Azt mondod, hogy nem tudsz aludni, bébi, én tudom. Ez vagyok én, egy eszpresszó.”
JF: Így kell ezt csinálni. És most szeretnék mutatni egy klipet: Itt van Luke Newton a Bridgertonban! Nézzétek meg!