Florence Hunt-tal (Hyacinth Bridgerton) egy interjút készített a Hunger Magazin, ahol a Bridgerton család negyedik évadáról, a karakteréről és a színészi karrierjéről mesél:
Daisy Finch: Mi volt az, ami megfogott már korán a színészi pályában?
Florence Hunt: Nehéz megmagyarázni. Van egy olyan ösztönös érzésem., amikor egy karaktert játszom, és olyan helyzetben vagyok, ami annyira különbözik az életemtől vagy a személyiségemtől. Emellett az az érzés, hogy olyan emberek vesznek körül, akik annyira szeretik ezt – mindenki a forgatáson, a stáb, a szereplők. Emlékszem, hogy a forgatások és a jelmezek ragadtak magával. A játékosság. Még mindig érzem ezt, amikor színészkedem – mindig azt mondtam magamnak, hogy ha egyszer nem érzem ezt, akkor soha nem fogom kényszeríteni magam, hogy folytassam. Mert szerintem a legtöbb színész számára ez az érzés az, ami vonzza őket. Mindannyian egy kicsit őrültek vagyunk.
DF: Tizennyolc évesen színészként kezded meg a karriered, míg a barátaid egyetemre mennek. Ha más életet élnél, mit gondolsz, mit csinálnál?
FH: Nehéz kérdés ez a számomra, mert mindig is a színészetre vágytam. Ez az egész életem. De naponta elgondolkodom azon, hogy mit csinálnék. Nagyon élveztem az iskolát – most érettségiztem. A szociológia nagyon érdekes volt a számomra – szerintem ez elég szorosan kapcsolódik a színészethez, mert az emberi interakciókat tanulmányozza. Szeretném látni azt a másik világot, ahol nem ezt csinálom. Mindig is azt gondoltam, hogy ha valamikor unatkozni kezdek, akkor talán beiratkozom egy nyitott egyetemi kurzusra. Van egy részem, amelyik biztosan élvezte volna az egyetemet is. Azt hiszem, mivel egyik barátom sem színész, és a családomban senki sem dolgozik ebben az iparágban, nagyon szeretnék egy normális életet. Néha ez a karrier őrült irányokat vehet, és ez ijesztő. Azt hiszem, ez bárkinek ijesztő lenne.
DF: Hogyan befolyásolta a karriered és az életed az, hogy megkaptad az első nagy szerepedet a Bridgerton családban, mint Hyacinth, a nyolc testvér közül a legfiatalabbét?
FH: Elég őrült volt. Nem hiszem, hogy amikor beléptem a meghallgatásra, bárki is sejthette volna, mi fog történni. Ez nem olyan dolog, amit meg lehet vagy meg kell érteni – én szeretem, ha ez így marad. Olyan buborékban éltünk, hogy például a premierre járva az egyetlen alkalom, amikor rájövök, milyen nagy a sorozat. Ha ennek állandóan a tudatában vagy, az ijesztő. Szeretem elfelejteni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy visszatérhetek egy olyan csoporthoz, akiket annyira szeretek, és egy olyan karakterhez, akit annyira szeretek. Az emberek mindig azt mondják, hogy ez nem fordul elő sokszor a karriered során. Ha szerencsés vagy, egyszer megkapod ezt a lehetőséget. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy így nőttem fel.
DF: Mi volt az a karakterben, ami megfogott?
FH: Amikor először megkaptam, fogalmam sem volt, miről is van szó. Csak egy nagyon rövid forgatókönyvet kaptam, ami az 1. évad egyik jelenete volt, ahol Daphnet üldözöm a lépcsőn, kérdéseket teszek fel neki, majd ő becsapja az arcom előtt az ajtót. Azt hiszem, mivel én is fiatalabb testvér vagyok, ismerem ezt az érzést. A legfiatalabb testvérnek lenni általában azt jelenti, hogy te vagy a legidegesítőbb, ami nagyon szórakoztató volt. Van benne egyfajta szabadság, ami azt jelenti, hogy a jelenetben azt tehetsz, amit akarsz, és ez indokolt, mert ő egy nagyon szabad szellemű karakter. Azt hiszem, ez az, ami vonzott hozzá.
DF: Mit csinál Hyacinth a 4. évadban?
FH: Ebben az évadban érik meg, amit nagyon izgalmas volt forgatni. Kapcsolatokat alakít ki a testvéreivel, ami nem mindig teljesen pozitív értelemben történik. A valóság ebben a szezonban elég keményen sújt le rá. Ez azt jelenti, hogy a buborékja – az a világ, amit a fejében elképzel – valamilyen mértékben megsérül. Átél egyfajta felismerési folyamatot. Nagyon klassz, hogy egy olyan karakterrel érhetem meg a felnőttkort, akivel már olyan régóta vagyok együtt, és figyelhetem, ahogy a karakter fejlődik.
DF: Milyen érzés volt visszatérni a produkciós csapathoz és a Bridgerton családhoz, amelynek néhány új tagja is van?
FH: Ez volt az életem egyik legnagyobb boldogsága. Az összes testvér, az anyánk, mindenki, aki ott van a szobákban, amikor forgatunk – mindenki olyan őszintén kedves, gondoskodó és vicces. Ez azt jelenti, hogy egy csodálatos embercsoporttal nőttem fel. Hat-kilenc hónapig forgatunk, és ezért hihetetlenül hálás vagyok – mindannyiukkal nagyon szoros kapcsolatom van a forgatáson kívül is. Tényleg úgy érem, hogy ők a kiterjesztett családom. A forgatás után van egy kis szünet, de amint újra összejövünk, mintha semmi sem változott volna. Nagyon izgalmas, amikor új emberek csatlakoznak hozzánk. Ebben a szezonban Yerin Ha csatlakozott hozzánk, és rengeteg új karakter, ami elég nagy változás volt. Különleges érzés, hogy még több embert üdvözölhetünk a világunkban – mind hihetetlenül jól illeszkednek ide, mind nagyon profik.
DF: Mire számíthatnak a nézők a Bridgerton család új évadában?
FH: Négy epizódot láttam, és a két főszereplő, Luke Thompson és Yerin története nagyon megható. Nagyon megindító volt nézni. Olyan sokáig dolgoztak rajta, és láttam, hogy a forgatáson milyen keményen dolgoznak. Nagyon izgalmas végre látni a végeredményt. Sok új karakter, új díszlet és sok új dolog van, ami frissítő érzés. Azt hiszem, az emberek nagyon élvezni fogják ezt az évadot.
DF: Most, hogy befejezted a Bridgerton család új évadának a forgatását, mit keresel a következő projektedben?
FH: Sok színész mindig az ellenkezőjét keresi annak, amit éppen csinált. Úgy érzem, én is ebben a helyzetben vagyok jelenleg. Mindig szeretnéd fejleszteni a képességeidet, és megnézni, meddig tudsz eljutni. Talán valami olyasmi, mint egy horrorfilm, ami teljesen más, mint amit eddig csináltam. Ez az, ami olyan izgalmas ebben az iparágban.
